A gyufacímkétől az online hirdetésig [antikvár]

Ennek a könyvnek a magyar reklám a témája. Ez a könyv 25 évről és rólunk szól, akik ezalatt itt éltünk, ebben az országban - reklámkészítőként vagy - fogyasztóként. Más reláció e könyv szempontjából most érdektelen, de velünk együtt rá fognak jönni, e dichotómia mentén is pontosan leírható az a történelmi negyedszázad, amelyben embert próbáló, az élet alapvető dimenzióit is megrendítő változásokra került sor. Talán ezért is érzi majd az olvasó, hogy óriási utat jár be időben, amikor a hetvenes évek közepének mai szemmel nézve szinte gyermeteg egyszerűségétől az ezredvég átláthatatlanul differenciált, az új technikákkal tömegesen fogyaszthatóvá tett, valójában már-már fogyaszthatatlan mennyiségű üzeneteiig jut el. Ezt az utat még nem sokan térképezték fel, ezért a kötetben felhalmozott információval közös múltunk felderítéséhez is hozzá kívánunk járulni. Összeállításunk a reklám és az emberi gondolkodás legújabb kori viszonyának leírásával kezdődik. Hankiss Elemér külföldön, nemzetközi reklámok sűrűjében vetette papírra gondolatait, írása formai értelemben tehát látszólag másról szól. mint amiről a kötet általában beszél. De azt a tapasztalatot közvetíti, hogy mi is a globális gondolkodás részesei vagyunk, akkor is, ha másképpen, más mentalitással indultunk. A mi előzményünk Karinthy és Kosztolányi, az Unicum és a Schmoll-paszta, de a Skála Kópén és a bontott csirkén át a mi utunk is az internetbe torkollik. Ezt az utat mutatják be most a magyar reklámszakma eltelt 25 évének alkotói, szervezői, alakítói. És legjellemzőbb történetei. Az egyik szigorúan csak a tényeket tartva szem előtt, a másik némi iróniával vagy szubjektivizmussal, de a cél közös: a jelentéktelennek tűnő momentumokban is a nagy egészet érni tetten. Kötetünk sok szempontból esendő és esetleges. Például azért, mert a reklámszakma az események iszonyatos sodrában elfelejtette produktumait megőrizni, archiválni, tehát voltak időszakok, amelyek dokumentumait egyenként, a komód mélyéről előkotort, féltve őrzött utolsó darabként szereztük meg. Holott a magyar reklám szerves része a magyar közgondolkodásnak, megérdemelné tehát, hogy munkái valamiféle adatbázis formájában az utókor rendelkezésére álljanak. Gondot jelentett számunkra az is, hogy az eltelt 25 év a jelenségek, a szereplők, a folyamatok távlatos értékelésére még alkalmatlanul kevés idő. A kötet készítői kerülni próbálták mindenféle öncélú protokollt, felesleges tiszteletkört, munkájukat a szakma általuk érzékelt latens értékrendje vezérelte. Sokakról esik szó, sokan megjelennek ebben az összeállításban, de minden bizonnyal akadnak olyanok is, akik - bár meghatározó részesei voltak e 25 év reklámtevékenységének - említetlenül maradnak. S vannak, akik önszántukból nem szólaltak meg. Valahol az ő hallgatásuk is a szakmáról, a korról, s a benne szereplőkről szól. Az emlékezetünk tehát mindezen okok miatt hiányos. Torzítani viszont, remélhetőleg, olyan nagyon nem torzít. Vándor Ágnes