A humánerőforrás-menedzsment alapjai [antikvár]

BEVEZETÉS Posztgraduális diákként 1994-ban kezdtem meg humánerőforrás-menedzsment tanulmányaimat a pécsi Janus Pannonius Egyetemen, ahol 1997-ben okleveles humán szervező mester fokozatot szereztem. Azokban az időkben még alig egy-két ma-g)'ar nyelvű jegyzet létezett ezen tantárgyból, ráadásul igen csak rövidek, vékonyak voltak ezek, így aztán nem igazán adtak pontos és alapos képet az éppen kibontakozó HRM szalcma mibenlétéről, ezáltal igen sok fejtörést okozott a szakma egy-egy szelétenék megismerése. Napjainkban viszont már szinte minden egyetemnek megvan a saját terjedelmes HRM jegyzete, sőt tankönyve. Egy jobb könyvesboltban 8-10 vaskos munka közül választhat az érdeklődő. Joggal merül fel a kérdés, mi indokolta jelen jegyzet megírását. A magyarázat egyszerű, mára már régen Idnőttem a diáldcorból, sőt 1998 óta a humánerőforrás-menedzsment tantárgy oktatója vagyok a Szegedi Tudomány-eg^'etemen, de továbbra is úgy vélem, hogy a HRM jegyzeteklcel problémák vannalc. Míg korábban - diákként - azok szűkszavúsága volt fő problémám, napjainkban a HRM tankönyvele terjengőssége zavar, mint oktatót. Ügy vélem a HRM tankönyvírók döntő része arra az álláspontra helyezkedett, hogy egy tankönyv minél bonyolultabb, annál jobb. így a tanlcönyvekben egymást követik a bonyolultabbnál bonyolultabb csoportosítások, ráadásul ezek még véledenül sem felelnek meg egymásnak a különféle tankönyvekben. Közben a lényeg elsikkad, mivel a jegj'zet olvasója/tanulója egyre kevesebbet ért meg a HRM szalona lényegéből. 13