A Kereskedelmi Bank Rt. XIX.-XX. századi magyar képzőművészeti gyűjteménye [antikvár]

AJÁNLÁS kincseidet ne csupán te Élvezd, és ne ragyogjon csak tenmagadnak fényed" (Janus Pannonius) A mióta a festőknek, szobrászoknak a megrendelőkhöz fűződő familiáris kapcsolata a középkor végén megszűnt, művészetük kiteljesedése, életfeltételeik alakulása a műveiket megvásárlóktól függött. A műalkotásokat tartalmuk és értékük szerint becsülők a XVIII. századtól kezdve már olyan műtárgyakat vásárolnak, amelyeknek egyúttal pénzben kifejezhető értékük is van. A Mediciek óta a befektetés és a vagyongyűjtés egyik népszerű formája a műtárgy. Mindez a festmény, a szobor értékőrző tulajdonságából következik, a műtárgyak birtoklása a stabil gazdaság, az igényes életszervezés jelképe lett. Hazánkban a generális államosítás keretében a művészetek terén is az állam lett a legnagyobb megrendelő, s a napi politikai libikókázásban olykor fontosabb volt az alkotó személye, mint műve, s ez lett a legfőbb szempontja a támogatásnak is. Ez a gyakorlat a hetvenes évek közepétől -a társadalom egészében lezajló folyamatok, az egyenlősdiség helyébe lépő, egyéni kezdeményezésen alapuló szerény anyagi gyarapodás hatására - megváltozott; újra érték lett a műtárgy tartása, s ezzel együtt annak értékőrző funkciója. Hosszú évek után újra rendeztek aukciókat, műtárgyba érdemes lett befektetni. A sorsfordító kilencvenes évektől egyre erőteljesebben kiteljesednek a piaci viszonyok, s ezzel ugyan a művészek állami eltartása megszűnt, de egyúttal gyakorlattá vált a műtárgyak tulajdonlása mint befektetés. Nem véletlen tehát, hogy e befektetési formában a pénzmozgásban érdekelt bankok jelentős szerepet vállaltak, hiszen befektetésük egyben imageformálás is, s ezen intézmények mindig sokat adtak arra, hogy kommunikációs rendszerük szerves részeként kezelt külső megjelenésükben, környezetük kialakításában különösen igényesek legyenek. A Kereskedelmi Bank Rt. új székháza kialakításakor gazdasági szerepének megfelelően járt el, amikor megalapozott befektetési igény által is motiváltan tudatosan választott műtárgyakat a székház belső tereinek díszítésére. Miközben teljessé, az ügyfelek számára is szemet gyönyörködtetővé válik a bank esztétikai megjelenése, aközben a tulajdonos afelől is biztos lehet, hogy az erre fordított költség egyúttal jó befektetés, hiszen a XIX-XX. századi magyar alkotásokból - a kortársakéit is beleértve - választott jeles mesterek jeles művei nemcsak tartják, de az idő múlásával növelik piaci értéküket.