A kereskedelmi hitel és a váltó gyakorlata [antikvár]

A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA A szocialista társadalom - árutermelő társadalom. Ez az egyszerű, a tényeket rögzítő megállapítás azonban olyan következtetések levonását is szükségessé, elkerülhetetlenné teszi, amelyek szöges ellentétben vannak a szocializmusról alkotott korábbi, hamisnak bizonyult illúzióinkkal. Néhány évtizeddel ezelőtt ugyanis általános volt az a hiedelem a szocialista társadalomról gondolkodók körében, hogy társadalmunkban az áru- és pénzviszonyok a kizsákmányoló társadalmi rendszerek rövid idő alatt felszámolható maradványai, amelyek hatását fokozatosan vissza kell szorítani, sel kell mihamarabb jutni a teljes megsemmisítésükhöz. Keserves tapasztalatok győztek meg — még ma sem mindenkit! - arról, hogy a gazdaság törvényei sem vágyainknak, sem akaratunknak valóban nincsenek alávetve, s ezt nem elég hirdetni és tanítani, de tudomásul is kell venni. Ez pedig azzal a következménnyel is jár, hogy az oly sok társadalmi formációt jellemző, sokezer éves árutermelés — hiszen már az ősközösségben megkezdődött, s kíséri fejlődésünket a szocializmusban is — gyakorlati módszereit, technikáit, amelyek eszközjellegűek, s közömbösek a tulajdonviszonyok szempontjából, a mi társadalmi rendszerünkben is megfelelően fel kell használni a szocialista fejlődés érdekében. Ez a helyzet a kereskedelmi hitellel, sőt még szélesebb értelemben a gazdálkodó egységek közötti rövidlejáratú erőforrás-átcsoportosítás más formáival is. A kereskedelmi hitelre mindenekelőtt a kereskedelemnek van szüksége mert megkönnyíti számára az árubeszerzést hiszen krónikus tökehiánya miatt az árut leszállításakor alig tudja kifizetni, mindig késve kapja, s csak kulloghat a változó igények után, pedig kurrens árukészlete biztosítékot is jelent a hitel fedezetére. Szüksége van rá a termelő ágazatoknak is, mert nyers-és segédanyagait így akkor fizetheti ki, amikor már a terméket realizálni tudja