A kommunikáció I. [antikvár]

ElőszóJegyzetünk három kötete egybetartozó, de bizonyos szempontból eltérő rendeltetésű részekből áll.Az első kötet elméleti bevezetést kiván adni az általános kommunikációelmélet tanulmányozásába. (Pontosabban: vagy bevezetést, vagy íováfcívezetést - igyekeztünk az eltérő előzményekre és igényekre tekintettd lenni.) Napjaink kommunikációelméleti műveltségének alapvető fejezeteit részesítettük előnyben, és a kiemelt probléma-területeken is annak adtunk erösebb hangsúlyt, ami a kommunikációs képességek gyakorlati továbbfejlesztését (az ezirányú képzést-önképzést) a leginkább megalapozza. A kommunlkáclórólv^ó tudás önmagában is a modem kultúra nélkülözhetetlen része, de nem kevésbé lényeges, hogy személyes kommunikációs képességeinket is kibontakoztassuk, megtanuljunk hatékonyabban kommunikálni, és értőbben bánni az új - és minduntalan megújuló -kommunikációs eszközökkel. Az első kötet a kommunikáció-fejlesztés alapelveit is áttekinti.A tervezett második kötet speciális kommunikációelméleti témákkal foglalkozik: a meggyőző kommunikáció folyamataival, a kommunikáció esztétikai sílg'ával és a tudományos kommunikáció sajátosságaival.Végül a harmadik kötet anyagát alkotó szöveggyűjteménynek az lesz a rendeltetése, hogy használói külön utánajárás nélkül hozzájussanak a tudományos és a népszerűsítő - széles értelemben vett kommunikációelméleti - szakirodalom bizonyos darabjaihoz; a függelékként csatolt bibliográfia pedig az egy-egy témával elméljrültebben foglalkozni szándékozóknak kínálja a további tájékozódás lehetőségét.Aj egyzet mindhárom részéről elmondható, hogy nem annyira kész ismeretek - és semmi esetre sem egyetlen felfogásmód - elsajátítását szolgálja, mint inkább indítást, ösztönzéseket szeretne adni, teret nyitva az önálló megfigyeléseknek, kísérletezésnek és gondolkodásnak, a választásnak, kritikának és vitának.Legpraktikusabb célkitűzéseink is azon az antropológiai tényen alapulnak, hogy az ember az egyetlen lény, amely nem csak kommunikálni tud, hanem