A közgazdaságtan elvei tekintettel gyakorlati alkalmazásukra [antikvár]

Mondották volt, és talán joggal, hogy a közgazdaságtan következtetéseiben több van a szigorúbb tudományok bizonyosságából, mint az emberre vonatkozó ismeretek többi ágainak legtöbbjében. Mégis komoly hibába esnénk, ha feltételeznők, hogy bármely feltevések, amelyeknek gyakorlati eredményessége olyan változékony lénynek tevékenységétől függ, mint aminő az ember és olyan változékony összetételű dolognak a minőségétől, mint aminő a talaj, valaha is olyan igazolást engedhetnek meg, vagy ugyanolyan bizonyosságú következtetésekhez vezethetnek, mint azok, amelyek alakra és számra vonatkoznak. A közgazdaságtannak valóban vannak nagy általános alapelvei, amelyek alól kivételek a legritkábban fordulnak elő, és kimagasló útjelzői, amelyekre majdnem mindig rábízhatjuk magunkat, mint biztos vezetőkre, de még ezek is, ha megvizsgáljuk őket, hasonlatosaknak bizonyulnak legtöbb részletükben az erkölcs és államtan nagy általános szabályaihoz, amelyek az emberi természet ismert szenvedélyein és hajlamain alapulnak és akár forduljunk az ember tulajdonságai felé, akár a föld felé, amelyet az ember hivatott művelni, kénytelenek leszünk elismerni, hogy a közgazdaságtan tudománya közelebbi hasonlatosságot mutat az erkölcs és az államtan tudományával, mint a mennyiségtannal. Ez a következtetés, amelynek levonása alig maradhat el pusztán azoknak a tárgyköröknek szemlélete alapján, amelyekkel a közgazdaságtan foglalkozik, még további alátámasztást nyer azoknak a véleménykülönbségeknek a részéről, amelyek uralkodók mindazok között, akik tehetségüknek és figyelmüknek nagy részét ezekre a tanulmányokra fordították...