A köztársasági eszme és mozgalom Magyarországon [antikvár]

ELŐSZÓ Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara, valamint Állam- és Jogtudományi Kara történeti, jogtörténeti tanszékeinek oktatói 1989. november 3-án tudományos ülés keretében tekintették át a magyarországi köztársasági eszme és mozgalom történetének egyes állomásait, továbbá korunk e témakörbe illeszkedő államjogi vitáit és jogszabályait. Már akkor elhatároztuk az előadások megjelentetését, hiszen történetünk e sajátos aspektusát, a hagyományos államforma, a királyság megváltoztatására tett kísérleteket, illetve a köztársaság bevezetésére vonatkozó döntéseket tartalmazó átfogó monográfia vagy tanulmány, tanulmánykötet eddig még nem látott napvilágot. Különben is elodázhatatlanná vált e feladat elvégzése akkor, amikor a pártállam lebontása, a politikai pluralizmus közepette a többpárti parlamenti demokrácia kiépítése került a törvényhozás homlokterébe. Ebben az új történeti helyzetben fontosnak tartottuk, hogy - ha nem is a teljes kifejtés igényével - a szinte általános érdeklődésre számottartó kérdéskör néhány vonásának felvázolására tegyünk valamiféle szerény kísérletet. A köztársasági államforma természetesen nem vizsgálható önmagában, hanem csakis az államrendszer alkotó elemeivel, működési mechanizmusával együttesen. Ide sorolható a köztársasági elnök jogkörén, megválasztásának módján, a választás időtartamán túlmenően a hatalmi ágak megosztása, elkülönülésük jellege, mikéntje. Végső soron pedig kiterjeszkedik a gazdasági-társadalmi háltérre is. Jól tudjuk, hogy vállalkozásunk magán viseli a kezdeményezéssel járó jegyeket. A történeti visszatekintés során például szinte kizárólag a politikai élet csúcsain látható jelenségeket vehettük csak számba. Ilyen módon eleve nem vizsgáltuk a köztársasági eszme fejlődéstörténetének mélyebb társadalmi vonulatait, amelyek végsősoron megteremtették felszínre törésének feltételeit. Választott témánk szempontjából különösképpen érezzük a reformkor és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ilyen mértékű elemzésének hiányát. De sok tanulságot kínál az 1946-ban a parlament által elfogadott köztársasági államforma működése, az adott politikai viszonyok által determinált bemutatása, majd lényegének jogi megszüntetése a sztálinizmus által. Ide sorjáznak az újabb és újabb kérdéskörök is: milyen is volt ebből a szempontból az egypárti diktatúra rendszere s hogyan használta mintegy díszletként a parlamentarizmus, a köztársaság egyes elemeit. Milyen méreteket és formákat öltöttek az ellene irányuló tendenciák. Majd hogyan, milyen úton-módon omlottak össze az 1980-as évek végén, illetőleg 1990-ben a kelet-közép-európai államok, benne a szovjet mintájú magyar népköztársaság is. A válaszok természetesen nemcsak új kutatási lehetőségeket kínálnak számunkra, hanem egyben ösztönöznek ebben a témakörben is átfogó igényű müvek megírására. A szerkesztő 5