A kutatás-fejlesztést és az innovációt segítő módszerek és alkalmazásuk tapasztalatai az OECD-országokban és Magyarországon [antikvár]

Az olvasó egy, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság kezdeményezésére született tanulmánykötetet tart a kezében. A kötet célja, hogy átfogó módon bemutassa a társadalom és a gazdasági érdekekhez igazodó kutatás-fejlesztés és innováció állami ösztönzésének, a költségvetés szerepvállalásának elfogadott nemzetközi gyakorlatát. Az új tudás létrehozását és a tudás gyakorlati hasznosítását, az innovációt az oktatáshoz hasonlóan a széles körű és hosszú távú továbbgyűrűző, megsokszorozó hatások jellemzik. A központi kormányzat, valamint regionális és helyi államigazgatás távlatokba tekintő, sokrétű, tudatos támogatása is indokolt ahhoz, hogy ezek a hatások a közérdeknek megfelelően érvényesüljenek. A vizsgálat igazolja, hogy a közpénzekből támogatott intézményhálózatnak több perspektivikus területen mással nem helyettesíthető alapozó, koordinációs és hídképző feladatokat kell ellátnia. Az OECD-országokban ez a „rásegítő" technológiapolitika jól összeegyeztethető a piacgazdaság normáival, mivel az elvárható üzleti érdekeltség csak hosszabb-rövidebb (ún. inkubációs) időszakot követően alakul ki, jórészt a piachoz közeli eredmények birtokában, amikor az üzleti kockázat és a várható egyéni megtérülés már elfogadható mértékű. A tanulmányokból kitűnik, hogy hosszabb történelmi fejlődés nyomán alakultak ki a K+F és innováció segítésére alkalmazott módszerek. A tanulmánykötet ismerteti az egymástól sok vonatkozásban eltérő nemzeti sajátosságokat, amelyek várhatóan továbbra is fennmaradnak. A kutatás-fejlesztést és innovációt segítő OECD módszerek ismertetése arra is alkalmas, hogy leírja az egyes állami intézkedések jellegét, felmért távlati hatásait, kialakult gyakorlati mechanizmusát, és ezek révén orientációt adjon a magyarországi fejlesztéspolitika és támogatáspolitika elmélyült vizsgálatához, fő irányainak meghatározásához.