A legújabb kor gazdaságtörténete [antikvár]

A KAPITALIZMUS EREDETE. AZT A GAZDÁLKODÁSI RENDSZERT, mely a XIX. és XX. században jutott el a fejlődés tetőfokára, általában kapitalizmusnak - tőkés termelési rendnek - nevezik. A fogalmat röviden körülírni, néhány szóval vagy egyetlen mondatban meghatározni lehetetlenség. Maga a szó Marxtól származik, de nála a kapitalizmus inkább erkölcsi értékfogalom, a társadalmi igazságtalanságot, a munkásosztály kizsákmányolását jelenti, a tőke pedig ennek a kizsákmányolásnak eszköze. Werner Sombart, egy nagyobb cikkében, melyet egy magyar nyelven megjelenő közgazdasági mű számára írt, apró részletességgel próbálja kifejteni a kapitalizmus lényegét, de meghatározása igen nagy hibában szenved. A kitűnő német kutató a kapitalizmust a tőkétől elkülönítve szinte létformát jelentő, önálló szubstanciává dolgozta ki, s így egyébként szép és szellemes fejtegetésének nem vesszük sok hasznát. A tőke fogalmával is majdnem így vagyunk. Meghatározásának egész története van, gazdag irodalom, tanulmányok sokasága foglalkozik azzal a kérdéssel, vajjon újkori vagy régi fogalom-e a tőke, s tisztán jogi fogalmat jelöl-e vagy kézzel fogható anyagi javakat? A tőke a természet és az emberi munka mellett a harmadik legfontosabb termelőtényező, s jelent vagyont, pénzvagyont, jelenthet gazdasági célokat szolgáló felhalmozott javakat, a tőke minden eszköz, mely termelési célokat szolgál. Navratil Ákos világos, félre nem magyarázható definíciója szerint: tőke alatt értjük azokat a gazdasági javakat, amelyek termelőerőt rejtenek magukban. A kapitalizmus lényegét legkönnyebben úgy világíthatjuk meg, ha felfedjük a gazdaságtörténetben való megjelenését.