A munka-fiziológia és pszichológia alapjai [antikvár]

I. A TERMELÉS "EMBERI" OLDALA 1. A termelés legfontosabb tényezője A XX. század elején a fejlett ipari országokban olyan uj irányzat bontakozott ki, mely az ipari termelés "emberi" kérdéseit állította vizsgálatainak középpontjába. Az iparvállalat műszaki-gazdasági tényezőinek optimális kihasználása mellett észerevették a dolgozó ember képességeitől, munkakörülményeitől függő számos lehetőséget. Ezek a kérdések azóta is a figyelem középpontjában vannak. Foglalkoznak a dolgozó ember élettani sajátosságaival, miuikavégzésének fiziológiai körülményeivel, szellemi, pszichikai jellemzőivel, személyiség jegyeivel, érdeklődésével és általában az alkalmasságával, A tevékenység nem független a kollektívától sem, ezért azt is vizsgálni kell, hogy az egyénnek munkája során tanusitott meg-n3álvánulásait közösségi, társadalmi tényezők hogyan befolyásolják. A termelés "emberi" szempontjai a tudományos munkaszervezés alapjaivá váltak és ezeket az alapokat a szervezési mtinkában használják fel gyakorlati teendők megoldásához. Amikor e kérdésekkel foglalkozunk, abból kell kiindulni, hogy a munka nem általános formában, s nem mint pusztán fiziológiai vagy lélektani tevékenység lép fel, hanem konkrét társadalmi formában meghatározott termelési viszonyok között. Ebből következik, hogy mindaz, amit a mimkafizi-ológia, valamint a munkapszichológia és a munkaszervezés kapcsolatáról tárgyalunk, - ha azt nem is hangsúlyozzuk ismételten minden esetben - nem elszigetelt megállapításként kezelendők, hanem egyéb tudományágak ismeret anyagának, valamint a helyi adottságok figyelembevételével. Vagyis: a jó szervezési javaslat készítéséhez nem elég ismerni a fiziológiai vagy pszichológiai szempontból legelőnyösebbet. Számításba kell venni olyan tényezőket is, mint pl. a gazdaságosság, a tervekben meghatározott lehetőségek, az intézkedés várható morális, valamint tudatra gyakorolt hatása stb. A munkaszervezési javaslatok kidolgozása tehát a feladatok komplex kezelését követeli meg.