A munka öröme és dicsősége [antikvár]

A midőn e könyv szerkesztésén fáradoztam, rátok gondoltam, hazám nemes ifjúsága; különösen pedig ti reátok, szeretett volt tanítványaim. Az iskola falai között éveket töltöttünk el együtt, s azon idő alatt sok oly eszmét fejtegettünk, a mely fogékony sziveitekben bizonyára termékeny talajra talált; jó lelketeket megragadta s abban nyomot hagyott hátra. Azoknak megvalósítására most kerül már a sor, a midőn az élet sorompóit átléptétek. Most, a midőn az első ifjúság gondtalan napjai elmultak; most, a midőn előtettek az élet százféle követeléssel áll: most érzitek, hogy a fénynek is vannak árnyai, és hogy a ragyogó nap elé is szoktak fellegek tornyosúlni. Abban a helyzetben kétségkivül vissza-visszaemlékeztek azokra, a miket javatokra lelkem ajkaimra adott. Azok felett elmélkedvén, sok dolog világossá lesz előttetek, a mit ez ideig talán homály borított. Gondolkoztok és hisztek.