A munkaerőpiac szerkezete és működése Magyarországon [antikvár]

Előszó Gazdaságunk évtizedek óta napirenden levő problémája a munkaerő gazdaságilag racionális és hatékony felhasználása. Gazdaságpolitikusok és a társadalmi szervezetek képviselői, népgazdasági irányítók és vállalati vezetők folytonosan hangsúlyozzák a munka termelékenységének és hatékonyságának fontosságát. Felszólítanak a „munkafegyelem megszilárdítására", a „munkaerő-tartalékok felszabadítására", a „teljesítményhiány felszámolására", a „munkaerő tervszerű átcsoportosítására". Rámutatnak arra, hogy „fel kell lépni a hanyag munkát végzőkkel szemben"; korlátozni kell a „vándormadarak" mozgását; felhívják a figyelmet a „munka szerinti elosztás elvének helyes alkalmazására"; sürgetik „a munka jobb megszervezését", a „teljesítményekkel arányos differenciált bérezést" stb. Aligha lehet cáfolni e csupán példaszerűen felsorolt megannyi követelmény indokoltságát és helyességét. Nem kevésbé cáfolhatatlan azonban, hogy e jelszavak és a javasolt módszerek nem sokkal többet segítettek a gazdaságon, mint a beteg emberen a ráolvasás. A javasolt terápiák hatástalansága kétségtelenül összefügg a diagnózisok hiányosságaival. Az egyik megfigyelt jelenség okaként többnyire valamely más kapcsolódó jelenséget jelölnek meg, és e közös gyökerű elemek tautologikus összekapcsolása fel nem oldható, önmagába visszatérő végtelen láncot alkot. E logikai láncban a munkaerőhiányt a teljesítményhiány, a teljesítményhiányt a munkaidő-veszteségek, a munkaidő-veszteséget a laza munkafegyelem, a munkafegyelem lazaságait pedig esetleg éppen a munkaerőhiány magyarázhatja, ha a láncot rövidre akarjuk zárni. A jelenségek láncolatát azonban hosszabbra is nyújthatjuk, elvezethetjük más irányba is, hiszen kézenfekvőnek tűnhet, hogy az alacsony termelékenység egyik fő oka a munka szerinti elosztás elvének helytelen alkalmazása, az elégtelen teljesítménykövetelmények, a teljesítménybéresek alacsony aránya stb. Mindezeket a problémákat cikkek és tanulmányok sora világítja meg, amelyek többsége azonban nem jut el a gyakorlatot érdemlegesen módosító