A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia harmadik előrehaladási jelentése [antikvár]

1. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács tagjainak üzenete az olvasókhozATanács, az Országgyűlés döntésének megfeLelve, 2015 óta minden második évben értékeli Magyarország helyzetét a fenntartható fejlődés sajátos értékrendje és szempontrendszere alapján. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégiát az Országgyűlés 2013 márciusában fogadta el 2024-ig terjedő mandátummal, azaz e jelentés éppen félidőben értékeli a célkitűzések megvalósításának helyzetét. Immár a harmadik (a 2017-18-as évek folyamatait értékelő) jelentést tartja kezében a tisztelt olvasó.A jelentések történetében először a 16 kulcsindikátorunk közül kettő áttörte a közepes szintet, azaz európai összevetésben is jó helyzetet mutat. Különösen jól teljesítünk a gazdasági tőke növelésében és egyes gazdasági makromutatókat tekintve. Magyarországot példamutató fiskális fegyelem jellemzi, ha az államadósság (GDP-hez viszonyított arányának folyamatos) csökkenésére tekintünk. Figyelemre méltóan javuló trend látható a foglalkoztatottak számának és arányának növekedésében és ennek megfelelően a munkanélküliség visszaszorulásában, valamint az anyagi okok miatt a társadalomból kirekesztődök (depriváltak) számának és arányának csökkenésében. Tartós és hatékony programok segítik a nemzeti összetartozás erősítését, az anyaország és a határon túli magyarság kapcsolattartását.E fenti pozitív részeredmények ellenére hazánk fenntarthatósági állapota összességében rossz, egyes trendek európai, s különösen kelet-közép-európai összehasonlításban igen kedvezőtlenek. Az világjelenség (s ezen változtatni minden nemzet felelőssége), hogy a tág értelemben vett jólétet meghatározó humán, társadalmi és gazdasági alapok fejlesztése érdekében sok természeti erőforrást áldozunk fel. Az azonban a fejlett országokban ritka, hogy a gazdasági tőke fejlesztése érdekében egy ország elhanyagolja a humán és társadalmi erőforrásai jelentős részének a gyarapítását, minőségük javítását.A nemzeti erőforrásaink körültekintő, kiegyensúlyozott karbantartása és fejlesztése megkerülhetetlen alapja a versenyképességnek, az innovációnak, a tág értelemben vett társadalmi jólétnek. A Tanács 2019. május 30-i Cselekvési terv-javaslata a természeti erőforrások hazai helyzetét vizsgálva hívja fel a figyelmet, hogy a jelenlegi kormányzati ciklus fő célkitűzései megvalósíthatatlanok a környezeti fenntarthatóság nélkül. E helyütt ezt általánosabban is meg kell fogalmaznunk: csak a gazdálkodás makroökonómiai feltételeinek javításával, a gazdasági tőke gyarapításával, s ezzel egyidőben a humán, társadalmi és természeti erőforrások kellő gondozása nélkül nem lehetünk a szükséges mértékben sem innovatívak, sem versenyképesek, s nem kerülhetünk a legjobb életminőséget nyújtó európai társadalmak közé.Az adatok is ezt mutatják. Magyarország ugyan számos gazdasági mérőszám tekintetében jól teljesít saját múltjához képest (folyamatosan csökken az államadósság, soha nem dolgoztak ilyen sokan, folyamatosan betartjuk a költségvetési hiányra vonatkozó EU-s korlátokat, soha ilyen alacsony mértékű nem volt az anyagi depriváció), néhány indikátor egyes negyedéves vagy éves adatai (GDP-növekedés, beruházások aránya) európai összevetésben is kiemelkedőek. Az EU átlagos jóléti szintjéhez való tartós felzárkózás tekintetében azonban Magyarország másfél évtizede rosszul teljesít, felzárkózási üteme (a vásárlóerő-paritáson mért egy főre eső bruttó nemzeti termék mutató szerint) jelentősen elmarad a volt szocialista, ma EU-tag országok 11 fős mezőnyében. Míg 1999 és 2003 között az EU-átlaghoz való leggyorsabb felzárkózást valósítottuk meg, az elmúlt másfél évtized-