A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia második előrehaladási jelentése [antikvár]

Immár második jelentésünket tartja kezében a Tisztelt Olvasó, s most már négy évnyi időtávra kiterjedő megfigyelés, tapasztalatszerzés birtokában vagyunk Magyarország fenntarthatósági folyamatairól, nemzeti erőforrásaink állapotváltozásáról. Ugyanakkor négy év a fenntarthatóság nézőpontjából még mindig nagyon rövid idő, megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatásokra továbbra sem vállalkozunk. Néhány fontos következtetésre azonban szeretnénk felhívni a figyelmet!A szaporodó válságjelenségek, a növekvő médiaérdeklődés, a bővülő tananyagok és tudományos szakirodalom, a vallási vezetők erőteljesebb figyelmeztetései, a gyarapodó nemzetközi egyezmények és politikusi elköteleződések ellenére a Föld természeti tőkéje továbbra is rohamosan fogy. Nem felforgató, a hagyományainkat nem romba döntő, de a romló tendenciák súlyosságához igazodó érdemi társadalmi-gazdasági strukturális változtatás sem globálisan, sem nemzeti, sem helyi szinteken nem történt. A természeti tőke felélése annál is inkább értelmetlen, mert az emberiség, s benne a magyarság számára ismertek és rendelkezésre állnak azok a technológiák, minták, intézmények és- legfőképpen - értékek, amelyek segítségével a természeti - és más - erőforrások elpusztítása megakadályozható, első lépésben legalább lényegesen lelassítható lehetne.Azt, hogy tehetünk a fenntarthatóságért, meggyőzően igazolja Magyarország erőfeszítése a népességfogyás ellen (miközben globálisan továbbra is a népességnövekedés hatásaival kell számolni). Bebizonyosodott, hogy nemzeti összefogással, tartós és magas szintű politikai elköteleződés és következetes kormányzati intézkedések mellett, a tudomány eredményeire, valamint tradícióinkra támaszkodva lehetséges akár viszonylag rövid idő alatt is érdemben növelni a termékenységet.