A nemzetközi gazdaságtan alapjai I. [antikvár]

ELŐSZÓ A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vezető- és Továbbképző Intézete Agrármenedzser-képzőjében 1996. óta és az Általános Vállalkozási Főiskolán 1999 tartott „Nemzetközi gazdaságtan-nemzetközi pénzügyek" című kurzusok tapasztalatai alapján, a további kurzusok megkönnyítése céljából - de a szélesebb körű hasznosíthatóság reményében is - született meg ez a jegyzet. A „Nemzetközi gazdaságtan alapjai" cím tükrözi a cél bizonyos korlátozottságát: az üzleti főiskolákon oktatott makro- és mikrogazdasági tárgyak megalapozott oktatásához szükséges ismeretekre szorítkozik, s csak igen korlátozott mértékben alapoz gazdaságmatematikai és -statisztikai ismeretekre -az esetleges szélesebbkörű felhasználás reményében. A jegyzet két részből áll, a Nemzetközi pénzügyek alapjait a II. rész tárgyalja. Az első rész négy fő fejezetre oszlik: 1. A világgazdaság fejlődéstörténetének vázlata és a Nemzetközi gazdaságtan fejlődéstörténete és főbb elméleti irányzatai - amely a későbbiekben tanulandók elhelyezését kívánja megkönnyíteni a nemzetközi gazdaság és a nemzetközi gazdaságtan fejlődésének évszázadaiban. 2. A nemzetközi kereskedelem, a nemzetközi munkamegosztás és szakosodás, a nemzetközi versenyképesség alapelvei - amely a nemzetközi gazdasági kapcsolatok „klasszikus" területének, a külkereskedelemnek, s az abból nyerhető előnyök (illetve az abból esetleg származó hátrányok) kérdéskörét taglalja. 3. A globalizálódás és regionalizáció az ezredvég világgazdaságában - három alapvető fontosságú témakört tárgyal: a globalizálódást, a fejlődő országok az Európai Unió működésének elemzését, a világgazdasági helyzetének alakulását is. 4. Erőforrás-áramlás és a termelési tényezők mobilitása a világgazdaságban -amely elsősorban a külföldi közvetlen/működőtőke-beruházásokra koncentrál. A második rész tárgyalja majd a nemzetközi pénzügyi rendszer - beleértve a nemzetközi tőkepiacok, s így a nemzetközi portfolió-befektetések - kérdéskörét. Egy tananyag alapvetően nem önálló kutatásokra, hanem a tudomány -beleértve az adott szakterület oktatásának tudományát is! - eredményeinek megfelelő didaktikai keretekbe illesztésére törekszik. Ennek megfelelően alapvető forrásként csak azokat a monográfiákat és/vagy tankönyveket említem meg, amelyekre különösen kiterjedten, egy-egy rész teljes megalapozásánál, illetve a jegyzet egészében támaszkodhattam. Alapvető forrásként használtam az anyag egészében, de kiváltképpen az első két részben Szentes Tamás pá-