A nyugati és a keleti vállalkozói mentalitásról [antikvár]

Munkámnál fogva vállalkozásokkal, vállalkozókkal vagyok rendszeres kapcsolatban, és az EU-hoz történő csatlakozásunk előtt néhány hónappal elsősorban az a kérdés foglalkoztat, hogy mi fog történni a magyar kis- és középvállalkozásokkal 2004 májusa után. Hogyan fognak majd beilleszkedni abba a világba, melynek hamarosan mi is a részévé válunk? Milyen módon tudnak majd kapcsolódni, együttműködni azokkal a társaikkal, akik már közel fél évszázada egy, a mienktől jelentősen eltérő vállalkozói kultúrában és gazdasági szférában éltek és dolgoztak? Hogyan tudják majd megérteni azt a világot, amihez csatlakozni fogunk? Úgy érzem, hogy ez a fő kérdés, ez a lényeg, mert a legnagyobb kihívást a magyar és nyugat-európai vállalkozók gondolkodása, mentalitása közötti különbség fogja jelenteni. Miközben EU-s felkészítő nyomtatványok tömege jelenik meg és konferenciák sorát rendezik az EU-csatlakozás aktuális kérdéseiről, azt kell tapasztalni, hogy ezek nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Részletesen tárgyalják a törvények harmonizációját, a szabályok és szabványok változását, de a gondolkodás különbözőségével komolyan, behatóan nem foglalkoznak. Utalások szintjén történik említés arról, hogy azért a régi EU tagországokban az emberek másképpen gondolkodnak ugyanazokról a dolgokról, de ennek jelentősségét csak kevesen ismerik fel. 2004 januárjában Budapesten rendeztek egy konferenciát, amelyen a csatlakozás aktuális kérdéseivel foglalkoztak neves hazai és nyugat-európai politikusok, és szakemberek. Az itt fellépő előadók közül Harto Brenner úr, az EUSME, a Német Kis- és Középvállalkozók Egyesületének elnöke volt az egyetlen, aki előadásában említést tett erről a problémáról, valószínűleg ő is csak azért, mert civilben kereskedelempolitikai tanácsadóként dolgozik, és mint ilyen, vállalkozókkal és vállalkozásokkal áll rendszeres, napi kapcsolatban.