A pénz története [antikvár]

Táblák élei kopottak, sarkaik sérültek. Gerincén folttal.
Dollár, font, rubel, márka, forint, yen, schilling, korona zloty, lei, frank stb., stb. - pénz, pénz, pénz! Arany? Ezüst? Nem. Csak szakadt, piszkos vagy ropogós papírdarabok, fényevesztett alumínium-, nikkelkorongocskák. Az üzletben egy kis alumíniumkorongért - melyre rá van írva, hogy egy forintot ér - finom fagylaltot adnak. Néhány színes papírdarabkáért kék szemű hajas babát, futball-labdát vagy biciklit. A pék kenyeret, a hentes húst, a suszter cipőt ad érte. S még ők köszönik meg. Szebbnél szebb, hasznosabbnál hasznosabb dolgokat adnak a kis papírdarabkáért, és nem érzik becsapva magukat. Sőt, akkor keserednek el, ha megmarad náluk az áru, vagy csak kevés pénzt kapnak érte. Hiszen a cipész nem azért dolgozik, hogy a cipőért kapott papírpénzt ropogtassa, vagy a nikkeldarabokat csörgesse, hanem hogy azokból megéljen. Hogyan?! Talán pénzért mérik az életet?...