A polgári közgazdaságtan története az 1870-es évektől napjainkig [antikvár]

ELŐSZÓ A szerző e kötettel a közel negyed évszázada folyó kutató munkájának újabb állomásához jutott el. Visszatekintve a témakörben folytatott munkásságára, a modern polgári közgazdaságtan főbb problémáit, fejlődésének főbb szakaszait először az 1957-ben megjelent, Tinbergen könyvhöz írt terjedelmes — mintegy 60, apró betűvel szedett oldalt kitevő — bevezető tanulmányában vázolta fel. Részletesebb kifejtését az 1960-ban kiadott könyvében adta meg, amelynek előszavában azt ígérte, hogy kutatómunkája előrehaladtával a modern polgári közgazdaságtan egyre szélesebb területét felölelő, egyre behatóbb tárgyalását nyújtó újabb és újabb kiadást kíván sajtó alá rendezni. Az 1963-ban és 1973-ban napvilágot látott kötetek, e kutatási programnak jelentették egy-egy jelentősebb állomását. A szerző a német történelmi és a társadalomjogi iskolával foglalkozó rövid fejezet kivételével egyik kötetben sem vett át semmit az előző kötet anyagából, így mindegyiket önálló könyvnek tekinti. Az egyes kötetek közötti időszak kutatási eredményeit folyóiratcikkekben közölte. A jelen munka, bár támaszkodik a szerző 1973-ban megjelent könyvére, „A modern polgári közgazdaságtan története"-ére, annak anyagát jelentős mértékben továbbfejleszti, új kutatása eredményeivel bővíti. Az 1973-as kötetnek alig van olyan fejezete, amelyet a szerző alaposan át ne dolgozott volna, új részekkel ne egészített volna ki, a szerkezeti felépítésen ne változtatott volna. Az 1973-as könyv a neoklasszikus növekedési modellekkel, illetve Kaldor növekedési elméletével zárult. Jelen kötet utolsó fejezeteiben a szerző napjaink polgári közgazdaságtana egyik legfőbb problémájának, az infláció problémájának polgári elméleteit tárgyalja, továbbá az infláció hatá-