A politika tömegmarketingje [antikvár]

Előszó Miért váltanalí ki ellenszenvet oly sok választóban napjaink politikai kampányai? Miért élnek olyan kevesen a szavazati jogukkal? Miért vesz részt olyan kevés polgár a politikában? Veszélyezteti demokráciánlcat az egjo-e mélyebb apátia és érdektelenség? Ezek azok a kérdések, amelyeket gondos elemzésnek vet alá az ismert tudós, marketingszakember, a DePaul Egyetem professzora, Bmce 1. New-man. Álláspontját a szerző így összegezi: Választási rendszerünket eredetileg úgy alkották meg, hogy az előválasztások során a jelölteknek lehetőségük legyen megismertetni a választókat azzal, kik ők, milyen ügyet képviselnek. Mára azonban a politikában egy különös fordulatnak vagyunk tanúi. A tudományos közvélemény-kutatás megjelenésével a jelöltek a marketingkutatást használják arra, hogy ennek pontosan az ellenkezőjét tegyék. Nevezetesen: kiderítik, kikből áll össze a szavazótábor, az mit vár tőlük, milyen nézeteket akar hallani a szájukból. Ezután visszamondják a választóknak azokat a dolgokat, amikről tudják, hogy jól eladhatók a politika piacán. (Id. 38. oldal) Ami új ebben az egészben, az azoknak a modern marketingtechnikáknak a kifinomultsága, amelyeket ma már széles körben alkalmaznak a politikai tanácsadók. Az előválasztásokat eredetileg olyan reformerek gondolták ki, akik meg akartak szabadulni a kulisszák mögötti alkudozásban jártas politikai főnököktől. Ehelyett az történt, hogy a régi főnökök helyére újak léptek: a Newman által bemutatott pohtikai gumk, a politikai tanácsadók „azok az edzők és menedzserek, akik meghatározzák a végeredményt, miközben a médiáknak* jut a bíró szerepe." (Id. 40. oldal) így bár megszabadultunk a (lásd az előző oldalon)