A stratégia jövője - a jövő stratégiája [antikvár]

Bevezetés Átlépve a század- és ezredfordulót, és a menedzsmenttudomány területén visszatekintve az elmúlt 4-5 évtizedre, aligha kétséges, hogy az előrelátás, tervezés, vagy stratégiai gondolkodás és alkotás mind a tudományterületnek, mind a gyakorlatnak egyik központi témája volt, és az ma is. Cégek, vezetők minősítő, eredményeik vagy kudarcaik magyarázó tényezőjévé vált jövőformálási képességük. Tudósok, szakemberek sokasága tartotta feladatának a vállalati és vezetői magatartás megnyilvánulásainak elemezését ezen a területen, tanácsadók serege ajánlott, nyerő (vagy annak kikiáltott) technikákat, technológiákat és segédkezett ezek bevezetésénél. Viharos gyorsasággal vált jól jövedelmező üzletággá a menedzsment, az üzleti képzés, amely az egyetemi korosztály legnagyobb tömegeit vonzza a fejlett világban, és amelynek kiemelkedő intézményei első hallásra meghökkentő összegű tandíjért hirdetnek és tartanak különböző szintű vezetői kurzusokat, rövid vagy néhány hetes tanfolyamokat. Rangot jelent az ezeken való részvétel, tömeges az igény az újabb és újabb tudományos eredmények, vezetői technikák megismerésére, miközben folyamatosan épül az egy-egy intézmény „öregdiákjaival" az üzleti kapcsolatban nélkülözhetetlen világhálózat. Mondhatni tehát, hogy a menedzsment-tudomány maga is áru. „Termelői" a kutatók és oktatók, de „előállításában" óriási szerepe van a tanácsadó cégeknek éppúgy, mint az üzleti világ sikeres menedzsereinek. Ez utóbbiak természetesen jól fizető „fogyasztók" is, együtt a diákokkal és az iskolapadokba visszaülő vezetőkkel. És ha áru, áruként is viselkedik. Folyamatosan megújul, funkciói bővülnek, csomagolása változik. Szinte egyetlen standard eleme a vezető, amely a telematikai robbanás közepette döntő az üzlet, a siker, a bukás szempontjából. A helyzet ma sem változott, sőt az idő egyre inkább megérett a visszatekintésre is. Az utóbbi egy-másfél évtizedben megjelentek olyan elemzések, összefoglaló munkák, amelyek a stratégiai gondolkodás változását kutatják és írják le. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy az elmúlt évtizedeket ugyan a sokszínűség jellemezte, ugyanakkor a fő csapás (main stream) irányai, jellemzői és változásai a gyakorlatban tetten érhetők. Mi több, körvonalazhatók azon tényezők, környezeti összetevők is, amelyek markánsan hatottak, mintegy kikövetelték, kiváltották a hozzájuk alkalmazkodni kénytelen szervezetek és vezetőik stratégiaalkotási szemléletének, fókuszainak, módszereinek folyamatos változását.