A szimplex módszer kiterjesztése [antikvár]

Az elterjedt lineáris optimumszámítási eljárások /pl. a szimplex módszer/ közös sajátossága, hogy viszonylag nagy információmennyiség és adattömeg felhasználásával egy merev, statikus un. "optimumot" állítanak elő. A gyakorlat ezzel szemben azt bizonyítja, hogy az így kapott eredmény sem abszolút, sem relatív értelemben nem nevezhető "optimumnak". Ugyanakkor pedig lényegében nem használják ki /nem is képesek kihasználni/ azt az információ-mennyiséget, amit a legegyszerűbb un. normál-feladat számítógépi adatigénye tartalmaz. Az idézett módszerek a tevékenységi változók és az erőforrások közötti dualitás elvén alapulnak; a zárt és egzakt rendszerek minden előnyével rendelkeznek, mint pl. elsősorban a komplett elméleti megalapozottság. Információigényük másrészt elkerülhetetlenül olyan hatalmas, amelyhez képest a kihozott gazdasági "eredmény" szinte mellékes haszonnak látszik ahhoz a haszonhoz képest, amit magában az adatgyűjtésben rejlő szervezőerő és az ennek köszönhető nagyobb vállalati tisztánlátás önmagában jelent.