A szociális kérdés [antikvár]

Részlet a könyvből: Társadalmi kérdés és monopólium Háromszáz esztendeje teszi fel már a szociális szfinksz a maga fenyegető kérdését az emberiségnek: „Mi az oka. a társadalom nyomorának?" És háromszáz év óta mindig ugyanaz a felelet: „A monopólium". A szocializmus mindig azt magyarázza, hogy a munkanélküli jövedelem, az „értéktöbblet" monopolnyereség és a tulajdon monopólium. A „tudományos szocializmus" csak azt ismétli, amit idősebb társa, az „utópisztikus szocializmus" kijelentett. A német szociáldemokrácia 1891-iki erfurti programmjának első két kikezdésében háromszor fordul elő a „monopólium" szó: „A polgári társadalom gazdasági fejlődése természeti szükségszerűséggel vezet a kisüzem elpusztulására, aminek alapja a munkásnak a termelési eszközök feletti magántulajdona. Ez a fejlődés elszakítja a munkást termelési eszközeitől, birtoktalan proletárrá változtatja, amikor termelési eszközei az, aránylag csekély számú tőkés és nagybirtokos monopóliumává lesznek. A termelési eszközök ezen monopolizálásával karöltve szorítják ki a szétszórt kisüzemeket a kolosszális nagyüzemek s ezzel együtt jár a szerszámoknak gépekké való átfejlődése, valamint az emberi munka produktivitásának óriási mértékű megnövekedése. De ennek az átalakulásnak minden előnyét a tőkések és a nagybirtokosok monopolizálják" Sajnos, hogy ugy itt, mint amott csak a szónál maradtak. A tudományos szocializmus, ahogy azt Marx és tanítványai képviselik, hasonlóképen elmulasztotta e szó tartalmának kifejtését.