A szűkkörű értekezlet [antikvár]

ELŐSZÓ E könyv célja, hogy felkeltse az érdeklődést mindenekelőtt a társadalomtudományokkal foglalkozókban a szűkkörű értekezletek (ankétok) iránt, amelyek a kommunikáció új és igen hatékony formáivá lettek. A szűkkörű értekezlet valójában új társadalmi találmány, de mint minden találmány, ez is régebbi formákon alapul, határait megszabják az emberi magatartásformák, függ a kulturális különbségektől és a résztvevők egyedi sajátosságaitól. A gyülekezés, hallgatás, rábeszélés, meggyőzés és a megértés szorgalmazásának hagyományos formáit használjuk itt tudatosan és rendszeresen, hogy ezzel létrehozzunk egy újfajta kommunikációt, mely lehetővé teszi különböző társadalmak, nemzetek, kultúrák, eszmeáramlatok és iskolák emberei között a véleménycserét. A könyv két részre oszlik: Az első rész a konferencia mintegy harmincéves múltjával foglalkozik, bemutatja a csoportban lezajló folyamatok — mint kutatási téma — iránti érdeklődés növekedését is. Az elemzés anyagát az a sok értekezlet adja, melyen a szerző részt vett az elmúlt harminc év során, gyakran mint a tervezőbizottság tagja, de mindig mint az értekezlet rendszeres megfigyelője és hű krónikása. A könyv második, Paul Byers által írt, része a konferenciák három típusát taglalja, fényképeken alapuló írásos elemzés formájában. A konferencia lefolyásának érzékeltetése igen nehéz, különösen több nyelvű társaság esetében, és ennek is a verbális aspektusa a legnehezebb, mivel az értekezleteken a kommunikáció verbális elemeken kívül, nem verbális elemeket is tartalmaz, amelyek a résztvevők fizikai jelenlétéből és a hallgatóság feltételezett figyelméből fakadnak. Ennek következtében a verbális kommunikáció meglehetősen töredezett, és gyakran ne-