Bővebb ismertető
Öt év múlott el azóta, hogy „A marxizmus társadalom? elmélete" című munkámat sajtó alá adtam.1 őszinte elég? tétellel vélem megállapíthatni, hogy sem a kritika, sem az idő nem tett kárt annak pozitív társadalomtudományi eredményeiben. Amin a kritika - a komoly s a komolytalan egyaránt - fennakadt, az a kis könyvnek bevezető filozófiai alapvetése volt és valóban ez az alapvetés nem is volt tartható. Hiszen munkám pozitív részében társadalomtudós mányi megismerésekkel iparkodott szolgálni, holott a bevezető rész a társadalomtudomány lehetőségének kérdésére tagadólag felelt.2 Ezt az álláspontot tehát revizió alá kellett venni és ehhez a revízióhoz Kant filozófiája adta kezembe a kulcsot, azzal a megismeréssel, hogy a tudomány lehetőségének kérdését csakis a már létező tudományok valóságénak bírálata s nem egy nemlétező tudomány eszményének kitűzése céljából lehet felvetni.
Mihelyt pedig a kérdés feltételének erre a premisszájára ráeszméltem, azonnal tisztulni kezdett előttem tudományunk horizonja is és csakhamar meggyőződtem arról, hogy a társadalomtan tényének fölismerésében épen ama dogmatikus, egy nemlétező tudományt kereső filozófia akadályoz bennünket.
Ennek a filozófiának - a pozitivizmusnak - teljes le? bontása volt tehát az első feladat: vagyis szabatos feleletet adni arra a kérdésre, hogy mikép nem lehetséges a társadalomtan és csupán ezt követhette a pozitív kérdés feltétele: hogy t. i. mikép lehetséges...