A termékforgalmazás új rendje [antikvár]

Az új gazdaságirányítási rendszerben működik a termelési eszközök piaca. A termelési eszközökkel történő központi műszaki - anyagi ellátást a vállalatok közötti áru és pénzkapcsolatok követelményeihez igazodó beszerzés váltja fel. Ahol a szűkös ellátási helyzet megköveteli, a kötött anyaggazdálkodás módszereit alkalmazzuk. A kötött gazdálkodás annak elismerését jelenti, hogy az a mennyiség, amivel központilag kell gazdálkodnunk a kívánatosnál kevesebb és mert kevesebb, egyes felhasználókat előnyben kell részesíteni (preferálni kell), illetőleg egyes nagyfelhasználók számára kontingenst kell előírni. Az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés során el kellett bírálni, milyen termékkörre kössük meg a forgalmat. Ami viszonyaink között ezt csak a külkereskedelemmel összefüggésben ítélhettük meg. Termelésünk széles körben használ fel importanyagokat. Az anyagmérlegeken alapuló tervezés ezért szükségszerűen az import tételenkénti (naturális és devizaérték szerinti) kontingentálásával kötötte össze a termelés rendelkezésére bocsátható anyagi erőforrásokat. Ilyen szabályozási rendszerben alakult ki népgazdaságunk "szokásos" import szükséglete. Ezt figyelembe véve határoztuk meg a termékforgalmazás új rendjét. Ezért lehetett a kötött anyaggazdálkodást viszonylag szűk körre szorítani. A központi gazdálkodással szabályozott forgalom a termelésen belüli termékforgalom volumenének csekély hányadát érinti. Közismert azonban az is, hogy a magyar népgazdaság importja a " szokásos"-nál nagyobb lett volna, ha a tervezés nem korlátozta volna az importot. Ezért feltételezhető, hogy a vállalatok felelevenítik azokat az import igényeket is, amelyeket eddig a tervezés nem ismert el. Ilyen igényeket csak a rendelkezésünkre álló devizák, általában nemzetközi fizetési likviditásunk megőrzésével elégíthetünk ki. Ebből folyik a forgalom devizális megkötése.