A termelékenység szinvonalát meghatározó tényezők [antikvár]

Leninnek azt a megállapítását, hogy a szocialista társadalmi rend győzelme szempontjából a munka termelékenységének emelése mindennél fontosabb dolog, gyakran halljuk és olvassuk. Egyes jelenségekből azonban arra kell következtetnünk, hogy kevésbé gyakran, vagy egyáltalán nem mélyülünk el ennek a megállapításnak igazi értelmében, és nem vonjuk le belőle a szükséges következtetéseket. Utalok arra, hogy az a kiterjedt és beható munka, mely a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Közgazdasági Állandó Bizottságának: egyik munkacsoportjában éveken át a munka termelékenységének vizsgálatára irányult, viszonylag sovány visszhangot és érdeklődést váltott ki. Bár a munkacsoport magyar tagozata és a Közgazdasági Állandó Kormánybizottság ismételten felhívta a vizsgálatok fontosságára az ipari minisztériumok és az ágazati kormánybizottságok figyelmét, kérte a kutatások folytatását az egyes ágazatokban, vállalatokban, ezeknek a felhívásoknak eddig alig volt foganatjuk. Az egész elvégzett nagy munka - néhány biztató példa mellett - több idegenkedéssel, mint megértéssel és érdeklődéssel találkozott. Valószínüleg nem tévedünk, ha ezt a gyenge fogadtatást főleg két körülményre vezetjük vissza. Az egyik az, hogy bár a kutatásokból leszűrt megállapítások elsősorban diagnózist kivántak adni iparunk termelékenységének helyzetéről, elmaradásunk egyes okairól, az érintett vezetők és más szakemberek mégis elsősorban ennek bírálat-jellegére reagáltak. A bírálatot pedig, mint többnyire, most is kevesen fogadták szívesen.