A termelővállalatok kereskedelmi tevékenységének szervezése [antikvár]

Többé-kevésbé valamennyien a megszokottság rabjai vagyunk; ez abban is megnyilvánul, hogy adott fogalmakra sztereotip „választ" adunk. Az ilyen, szinte automatikus összekapcsolás hoz létre azután olyan képletet, mint: Termelővállalat+Szervezés = Termelésszervezés, ami lényegében igaz is - hiszen nem vitatható, hogy minden szervezetben az alaptevékenység szervezése az elsődleges -, de mégis a valóság nagyfokú leegyszerűsítése. A kérdés ugyanis az, hogy mit tekinthetünk egy vállalat (esetünkben a termelővállalat) alaptevékenységének, hol kezdődik és hol végződik az. A szűk termelési szemlélet képviselői szerint az alaptevékenység ott kezdődik, ahol egyértelműen megfogalmazódik a termelési feladat; a vége pedig az a mozzanat, amikor a termék (mindegy, hogy kész- vagy félkész termék) adott állapotát már nem változtatjuk, amikor már nem fordítunk rá további élő- vagy holtmunkát. De valóban ilyen egyszerű, egyértelmű a probléma? A termelési feladat helyes megfogalmazását igen sok előzetes tevékenység teheti csak lehetővé; ilyen tevékenység például a piac vizsgálat, a termékfejlesztés, a beszerzési lehetőségek vizsgálata, a szükséges állóeszközök biztosítása és fenntartása. Vajon ezek az előkészítő és ellátó tevékenységek elszakíthatók-e az alapfolyamattól? Továbbá: befejezhető-e alapfolyamatunk ott, ahol a termék elérte az általunk megtervezett fizikai állapotát? Elkülöníthetők-e az alapfolyamattól olyan tevékenységek, mint az értékesítés - beleértve a termék eljuttatását is a fogyasztóhoz vagy a felhasználóhoz -, a reklámtevékenység, az árpolitika? Az ilyenfajta elkülönítés szinte lehetetlen, de bizonyos, hogy értelmetlen, hiszen az alapfolyamat hatékonysága nemcsak a termelőfolyamat, hanem az azt megelőző és követő tevékenységek hatékonyságától is függ. így szemlélve, az alapfolyamatnak a vártnál sokkal több eleme tárul elénk; maga a termelőtevékenység is e folyamat egyik - legfontosabb - elemévé válik. Az egyes elemek parciális hatékonyságot önmagukban is eredményezhetnek ugyan, de az, hogy az elemek többsége (vagy akár az összes elem) külön-külön hatékony, nem biztosítja automatikusan a teljes vállalati munka hatékonyságát.