A természeti erőforrások potenciálja és igénybevétele gazdasági értékelésének elvi-módszertani kérdései [antikvár]

EEVEZETil.S A társadaloüi gazdasági fejlődését, a területi munkamegosztás irányait .lelentősen befolyásoló természeti erőforrások gazdaságpolitikai jelentősége - felértékelődésük és leértékelődésük következtében e^arént - világszerte megnövekedett. Gazdaságpolitikánk stratégiai céljainak megalapozása és az erőfor-ráshasznositás hatékonyságának fokozása érdekében tehát szükség van a hazai természeti erőforrások potenciáljának reális számbavételére, igénybevételének optimalizálására, valamint a természeti erőforrások és a társadalmi környezet regionális összhangjának kialakítására. Az országterület ipari, mezőgazdasági, kommunális és infrastrukturális igénybevételének növekedése mind gyakrabban veti fel az ásványtelepek, a vizek, a mező- és erdőgazdasági kulturák és létesítményeik területi egj'bees-séből fakadóan az összehangolt hasznosítás és a környezetvédelem megoldandó problémáit is. A tennészeti erőforrások felértékelődése az 1970-es évek közepén tette szükségessé, hogy - a legfontosabb primer - anyagi jellegű - természeti erőforrásokra /ásvány- és vizvagyon, a termőföldek, erdők.légköri erőforrások/ kiterjedően - megvizsgáljuk az azonos alapon nyugvó népgazdasági értékelés azon elveit és módszereit, amelyek alkalmasak a fejlesztési lehetőségek és kölcsönhatások feltárására, ill. azon népgazdasági döntések megalapozására, amelyek a természeti erőforrások ágazatonként, regionálisan és együttesen is optimális igénybevételét és védelmét úgy biztosítják, hogy a minél nagyobb nemzeti jöveledelm eredőjében minél kisebb társadalmi ráfordítással jöjjön létre. A természeti erőforrások ökonómiai potenciálja reális szárubav étel ének igénye azonban nemcsak a felértékelődési periódusokban nyilvánvaló, hanem akkor is - sőt talán még inkább - amikor a természeti erőforrások termékeit a világpiac valamilyen okból - akár előrelátottan, akár váratlanul - leértékeli. Az ország jelenlegi nehéz gazdasági helyzetének például egyik természeti erőforrásokkal összefüggő oka az, hogy a 70-es, 80-as évek fordulóján túl optimistán mértük fel mezőgazdaságunk ökonómiai potenciálját, ill, a világpiac hozzán-r )s"be{^rüző" értékítéletét. Többek között nem vettük kellően figyelembe azt, hogy a világ telítődő élelmiszerszükséglete, ill. a fizetőképes kereslet alatta marad a tudományos technikai.kémiai és biológiai forradalom bázisán többszörösen növekvő teméshozamoknak, továbbá, hogy a társadalmi erőforrásoknak, ezeken belül a technikának a feldolgozóipari ágazatokban még fokozottabban érvényesülő fejlődése -miközben tovább áiíferenciálja a természeti erőforrások eltérő adottságaiból eredő különbözeti járadékot - globálisan csökkenti a természeti erőforrásoknak a társadalmi jólétet, ill. a nemzeti jövedelmet eredetileg kizárólagosa, vagy döntően meghatározó szerepét. A tudományos-technikai fejlődés hatásának - nevezetesen az ásványi nyersanyagok, ill. az energiahordozók egymással és mással történő helyettesíthetőségének, valamint a feldolgozóipari csúcstechnológiák csereáruként