A tőkemozgások szabadsága - az Európai Unió kihívásai [antikvár]

Magyarország csak akkor tud belépni az Európai Unió egységes belső piacára, ha maga is biztosítja a szabad tőkemozgást. A tőkemozgások szabadsága egyaránt jelenti a tőkeműveletek, valamint az ezeket végző személyek és intézmények szabadságát. Szabad jogot biztosít a határokon túlnyúló befektetések létesítésére, azaz a letelepedésre, valamint a szolgáltatások nyújtására. A szabadságjogok teljesülése azonban a tagországok szabadságának korlátozását is jelenti: a nemzeti bánásmód elve alapján nem, vagy csak különös indokkal alkalmazhatnak más országokat megkülönböztető szabályokat, védőintézkedéseket. Az egységes belső piac nyújtotta előnyök tehát hátrányokkal is járnak: a szabadabb mozgástér fejében a verseny erősödésével kell számolniuk a piac szereplőinek. Az 1957. évi Római Szerződés óta jelentős változáson mentek keresztül a szabad tőkemozgások megteremtését előirányzó dokumentumok: leépültek a védelmi lehetőségek és felgyorsult a liberalizálás elvárt üteme. Noha a társult közép- és kelet-európai országok integrációját előkészítő úgynevezett Fehér Könyv tízéves felkészülési időt adott, a teljes harmonizáció kialakítása komoly kihívást jelent a csatlakozó országok számára. Ezért igen fontos, hogy a csatlakozási tárgyalások megindulásáig a magyar fél határozott elképzelést alakítson ki a vállalható közelítési menetrend kockázatairól, valamint az esetleg szükséges haladékok és védőintézkedések célszerű és lehetséges módjairól.