A tulajdonváltás folyamata Románia gazdasági átalakulásában [antikvár]

BEVEZETÉS A XX. század második felétől a végéig Közép- és Kelet-Európa lakosságának nagyrésze egy - utólag sikertelennek bizonyult - politikai-gazdasági-társadalmi rendszer kísérleti alanyaként élte végig élete jelentős hányadát. Országaink a II. világháború után a Szovjetunió hatalmi befolyása alá kerültek, és kénytelenek voltak az általa reánk kényszerített rendszerben, illetve ezzel a rendszerrel együtt élni. A rendszert szinte mindegyik országban másképp nevezték, de volt néhány, minden országra közösen jellemző eleme. Politikailag az egypártrendszer volt jellemző, ezekben az országokban a marxi-lenini ideológia alapján felépített és működő pártok gyakorolták a hatalmat. Gazdaságilag a központosított tervutasításos rendszer uralkodott, a termelési tényezők túlnyomórészt állami tulajdonban voltak,1 és a piaci verseny teljes hiánya mellett működtették őket. Társadalmilag az előző két jellemzőből következő egyenlőségesdi uralkodott, a lakosság nagyrésze elég sanyarú körülmények között élt, csak a szűk pártnomenklatúra és azok kegyeltjei élhettek az átlagnál sokkal jobban. Kornai János már a rendszer bukása előtt egy évtizeddel leírta, hogy mit jelent és hogyan működik a hiánygazdaság. A csekély és rosszul strukturált kínálat miatt a kereslet olyan nagy volt, hogy a vállalatok nem kellett figyelembe vegyék, milyen mértékben elégítik ki a fogyasztói igényeket (Kornai 1980). Ezért szóba sem került az eredményesség (effectiveness). A puha költségvetési korlát pedig megengedte a pazarlást, senki sem figyelt a hatékonyságra (efficiency). 1989-91 között a szocialista rendszer összeomlott. Az azóta eltelt majdnem két évtized alatt sok minden megváltozott. A régió országainak egy része már tagja mind a NATO-nak, mind az Európai Uniónak. Politikailag mindegyik országban többpártrendszer működik, demokratikusan választott parlamenttel és kormánnyal. A terhes gazdasági örökséget, amelyben az átalakulás megvalósult, az alábbiakban foglalhatjuk össze (Csáki-Macher 1998. 118): 1. A termelőeszközöknek nem volt valódi tulajdonosa, emiatt a vállalatok vezetőinek nem voltak meg a megfelelő ismeretei és hozzáállása, a gépek és berendezések általában„ dej.avu 11ak voltak, az érintett országok gazdasági szerkezete pepiig versenyképtelen. 2. Nagyon elterjedt ^"t a „kapun belüli" fejtett) munkanélküliség, hiányoztak a modern vállalati szerkezetek ésíjjgervezetek, a vezetőknél 1 A fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban az állami vállalatokra a hozzáadott érték 10%-a jutott, a fejlődő országokban 15-20%, a szocialista országok átlaga 85% volt (Csehszlovákiában 97%-!}. Amíg az Egyesült Királyságba:),az alkalmazottak 27%-a dolgozott állami vállalatoknál, addig Lengyelországban 72%-(áavas 1993).