Bővebb ismertető
Előszó
Világszerte tapasztalható jelenség, hogy növekszenek a társadalmi szükségletek a gazdasági vezetés színvonala gyors emelése iránt.
Ebben a folyamatban politikai és társadalmi tényezők mellett fontos szerepet játszik a tudományos-technikai forradalom, amely jelenkorunk és még inkább a jövő évtizedek alapvető társadalmi-termelési mozgató erejének tekinthető. Hatására rohamosan fejlődnek a természettudományok, felgyorsul a technikai haladás, uj tudományágak és nyomukban uj iparágak szllletnek, szükségképpen felváltva más, korszerűtlenné váló termelési módszeretet.
E folyamat jellegzetes vonása, hogy Integrálódik a tudományos élet sok, eddig különálló ágazata és ugyanakkor az egyes tudományágak érintkezési pontjain "hibrid" diszciplínák jönnek létre, mint pl. a biokémia, a gazdasági kibernetika, a mérnöki pszichológia és sok más, eddig "határterületként" kezelt ágazat.
A tudományos-technikai forradalom természetesen nem korlátozódik az ismeretek tartalmának és szerkezetének változására, hanem hat a tudományok művelőire is.
Különösen vonatkozik ez egy bizonyos rétegre, a vezetőkre, akik nemcsak végrehajtói, hanem szervezői is a tudományos-technikai arzenál bővítésének; az uj tudományos felfedezések kiegészítik és bővitik a vezetők eszköztárát.
Mindebből következik, hogy korunkban megnövekedett a vezetői munka jelentősége, szerepe és megváltozott működési mechanizmusa is.
A termelési szerkezet korszerűsítésének folyamata, a multinacionális termelési kapcsolatok kialakulása egészen uj követelményrendszert támaszt a gazdasági vezetők munkájával szemben.
Korunk reális követelménye ezért, hogy minden vezető rendszeresen képezze magát, gazdagítsa szakmai feltékészllltségét, vezetési stílusát és módszereit, de feltétlenül támaszkodnia kell a kutatás, miiszaki termelés és műszaki tervezés szakembereire is. Nem ritka ma már az olyan mUszaki szakembertipus sem, akinek műszaki feladatköre is feltétlenül igényli a vezetési ismeretek elsajátítását és azok gyakorlati alkalmazását.