A vendéglátás etikája a gyakorlatban [antikvár]

A szakmai etika kialakulásához vezető út E könyv megírásakor az a gondolat vezetett bennünket, hogy az etikával - annak vendéglátásra vonatkozó terminológiáival - ne filozófiai, hanem gyakorlati megvilágításban foglalkozzunk, figyelemmel arra, hogy már az ókori nagy gondolkodók - mint Platón, Sokrates és Aristoteles - is gyakorlati filozófiának tartotta az etikát, mint az erkölccsel foglalkozó tudományt. Célunk tudatossá tenni olvasóinkban azokat az erkölcsi szabályokat, amelyekkel egy vendéglátós dolgozó naponta találkozik, amelyek szerint él, dolgozik, emberi kapcsolatait, viselkedését, gondolkodását alakítja. Akik filozófiával foglalkoznak, ismerik azt az öt területet, melyet tanulmányozás és tárgyalás céljából a filozófia tudománya felölel, ezek: logika esztétika etika politika metafizika. Ebben a könyvünkben az etikát emeljük ki. Az etika az ideális viselkedés tanulmányozása, Sokrates szerint "legfőbb tudás, jónak és rossznak tudása, az élet bölcsességének tudása". Az etika elnevezés a görög "ethosz" szóból származik, eredeti jelentése erkölcs, erkölcsi érzék. Arról, hogy miként alakult ki ez a tulajdonság az emberben, tudósok és kutatók következtetéseiből szerezhetünk ismereteket. Feltételezhető, hogy már az emberréválás kezdeti szakaszában, amikor őseink csoportokba, hordákba verődve kezdtek társas életmódot folytatni, a hagyományokból és szokásokból kialakultak olyan erkölcsi fogalmak, mint jó és rossz, saját - idegen, élet - halál.