A vízgazdálkodási társulatok országos választmányának V. tanácskozása [antikvár]

BEVEZETŐ A térségi vízgiazdálkodás összefüggő egységes rendszerébe illeszkedve, a helyi vízgazdálkodási igények kielégítésében — a tanácsok vízgazdálkodási tevékenysége mellett — egyre jelentősebb szerepet töltenek be az érdekelteik demokratikus együttműködését biztosító vízgazdálkodási társulatok. A társulatok tevékenysége Magyarországon nagy múltra tekint vissza. A társulatok működésének jogi—szervezeti feltételeit az 1807. XVII. tc. teremtette meg. A nagy hagyományokra, hosszú múltra visszatekintő úgynevezett vízitársulatok feladatai 1948-tól egy évtizedre állami feladattá váltak. Az egységes vízügyi szolgálat érdeme, hogy 1958-ban — a vízellátási és csatornázási feladatokkal kibővítve — létrehozták az új, szocialista típusú társulatokat. Munkaszervezeteik létszáma ma már megközelíti a 10 000 főt. Háromévtizedes tapasztalatok igazolják, hogy a helyi jelentőségű közcélú létesítményeknek az állami főművekkel, valamint a tanácsi és az üzemi művekkel összehangolt megvalósítása főként a községek (kisebb települések) közművesítése legeredményesebben társulatok útján hajtható végre. Az elmúlt időszakban — az általános gazdasági viszonyok szigorúbb követelményei kapcsán — vált nyilvánvalóvá, hogy mind a vízitársulatok, mind a víziközmű társulatok a vízgazdálkodás egységes rendszerének fontos láncszemei, nélkülözhetetlen alkotóelemei és hatékonyan szolgálják a helyi vízgazdálkodási feladatok érdekeltek bevonásával történő megvalósítását. A Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmánya 1986. május 30-án Szentendrén tartotta V. Tanácskozását. A több mint 1000 mezőgazdasági üzemet, többszáz ipari üzemet és intézményt, továbbá 500 000 állampolgárt 102 küldött képviselte a tanácskozáson, melyen részt vettek a helyi, területi és országos szervek illetékes képviselői, a meghívott szervek vezetői, munkatársai is. A tanácskozás 200 résztvevője áttekintette a társulati mozgalom 1981-ben tartott IV. Tanácskozása óta eltelt fejlődését. A Ma-