Adalékok a nemzetközi munkamegosztás elméletéhez [antikvár]

Részlet: A mai nemzetközi gazdasági elzárkózás világában igen általánossá vált az a felfogás, hogy árukivitelünk fokozása kedvező. Ezt a tételt annyira elfogadottnak tekintjük, hogy bizonyítására általában már nem is gondolunk. Ugyanannyira közhelyként elfogadott álláspont ezzel szemben, hogy árubehozatalunknak lehető csökkentésére törekszünk. Nemzetközi gazdasági bajainknak javarésze éppen ennek a két felfogásnak általánosságából sarjadzik. Manapság többé-kevésbbé minden ország egyoldalúan arra törekszik, hogy kivitelét fokozza és hogy ugyanakkor behozatalát a lehetőséghez képest csökkentse. Az ebből adódó nehézségek igen kézenfekvők. Pedig ha jól végiggondoljuk az idevágó gazdasági összefüggéseket, nem is annyira kényszerítően meggyőző a szóbanforgó kétirányú felfogás. Különösen abban a vonatkozásában nem, amelyben a kivitelnek csupán előnyeit hangsúlyozza. Elegendő talán figyelmünket egyetlen szempontra irányítanunk: az ország lakosságának verejtékes munkájával állítjuk csak elő azokat a javakat, azokat az árukat, amelyeket kiviszünk. Vajjon azért dolgozunk-e, azért fáradunk-e, hogy fáradságunk eredményét a külföld fogyassza el?