Adókódex 1997/5-6. [antikvár]

A személyi jövedelemadóról szóló többször módosított 1995. évi CXVII. törvény Az adóbevételek biztosítása érdekében, az állampolgárok közterhekhez való hozzájárulásának alkotmányos kötelezettségéből kiindulva az Országgyűlés a következő törvényt alkotja. ELSŐ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK I. FEJEZET ALAPELVEK 1.§ (1) A Magyar Köztársaságban a magánszemélyek a jövedelmükből a közterhekhez való hozzájárulás alkotmányos kötelezettségének e törvény rendelkezései szerint tesznek eleget, figyelemmel az adózás rendjéről szóló törvényben^ foglaltakra is. (2) E törvény célja az arányosság és a méltányosság elvének érvényesítésével az állami feladatok ellátásához szükséges adóbevétel biztosítása, kivételesen egyes társadalmi, gazdasági célok megvalósulásának elősegítése. (3) A magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabályt az adóból kedvezményt a kivételes célok érdekében - e törvény alapelveinek figyelembevételével -csak törvény állapíthat meg. (4) Az adókötelezettséget az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a felek akár a szokásos piaci értékektől, áraktól való eltérítésekkei, akár színlelt jogügyletekkel kívánják érvényesíteni, növelni az adószabályok alkalmazásának előnyeit akkor azokat az adókötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni. (5) A magánszemély vagy annak adózásában közreműködő, azt befolyásoló más személy egyaránt köteles a vonatkozó rendelkezések alkalmazása során az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló tényezők esetében érvényesíteni az ezen §-ban foglalt alapelveket. (6) Az adót - egyes kivételekkel - naptári évenként, az ösz-szes jövedelem alapján kell megállapítani és megfizetni, azonban az adóbevételek folyamatossága érdekében adóelőleget kell fizetni. II. FEJEZET A TÖRVÉNY HATÁLYA 2.§ (1) A törvény hatálya a magánszemélyre, annak jövedelmére, és az e jövedelemmel összefüggő adókötelezettségre terjed ki. (2) Az adókötelezettség a törvényben meghatározott egyes esetekben a magánszemély adókötelezettségével összefüggésben a kifizetőre is kiterjed. Az államháztartásról szóló törvényi szerint a kincstári körbe, illetőleg a helyi önkormányzat finanszírozási körébe tartozó kifizetőnek (munkáltatónak) ezeket a kötelezettségeket azzal az eltéréssel kell teljesítenie, hogy ahol törvény az adó vagy az adóelőleg levonását vagy befizetését írja -elő, ott az adó vagy az adóelőleg megállapítását kell érteni. (3) A magánszemély az adó megállapítása szempontjából e törvény rendelkezései szerint veszi figyelembe a bevételeit és a költségeit akkor is, ha a könyvvezetési kötelezettségének más törvény rendelkezései szerint is eleget tesz. (4) Az adókötelezettség a belföldi illetőségű magánszemélyt az összes jövedelme, a külföldi illetőségű magánszemélyt a belföldről származó jövedelme után terheli. (5) Ha nemzetközi szerződés e törvénytől eltérően rendelkezik, annak szabályait kell alkalmazni. Ilyen szerződés hiányában a viszonosság elvét lehet alkalmazni, amelynek kérdésében a pénzügyminiszternek a külügyminiszterrel egyeztetett állásfoglalása az irányadó. A nemzetközi szerződésben nem szabályozott egyéb adókötelezettségekre e törvény szabályait alkalmazni kell. (6) A külföldről származó jövedelem adókötelezettségét - a nemzetközi szerződések vagy a viszonosság figyelembevételével - e törvény alapján kell megállapítani. (7) Az olyan, nem magánszemélytől (társaságtól, cégtől, szervezettől stb.) származó vagyoni érték esetében, amelynek juttatóját az adott juttatás tekintetében a belföldi jogszabályok alapján nem terheli adókötelezettség, a magánszemélynek kell - a (6) bekezdésre is figyelemmel - az e törvény szerinti adókötelezettségeket teljesítenie azzal, hogy ilyen esetben az adókötelezettség meghatározásához a vagyoni érték szerzési jogcímét kell alapul venni. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor ís, ha az előzőekben említettek magánszemély számára cégautó magánhasználatát biztosítják azzal, hogy egyebekben a 70. § rendelkezései az irányadók. 111. FEJEZET FOGALMAK ÉS ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK 3.§ E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő: 1. Belföld: a Magyar Köztársaság területe, beleértve a vámszabadterületet is. 2. Belföldi illetőségűnek kell tekinteni a magánszemélyt, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. Az állandó lakóhely az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ottla-kásra rendezkedett be. Ha ezek egyike sincs Magyarországon. akkor az illetőséget a más államban lévő állandó lakóhely határozza meg. Abban az esetben, ha a magánszemélynek több állam területén is van állandó lakóhelye, akkor az illetőséget a létérdekek