Alföldkutatás és -fejlesztés [antikvár]

BEVEZETÉSMagam sem szeretem a terjedelmes bevezetőket a könyvek elején, amelyben vagy a szerzők hoznak fel bizonyos mentségeket önmaguk védelmére, vagy egy közeli jóbarátjuk, ismerősük próbálja meg objektíven" elmagyarázni, hogy a szerző bizonyos állításait, megállapításait, hogyan kell értelmezni, illetve a tudomány fejlődése szempontjából értékelni. Megnyugtatom a kedves Olvasót, hogy én semmi ilyet nem akarok.Úgy vélem, hogy amiket az Alfölddel kapcsolatban az elmúlt 40 évben leírtam, azok ma is megállják a helyüket. Nincs szükség különösebb magyarázkodásra. Ezért ezeket a cikkeket, esszéket, tanulmányokat változatlan formában adom közre, semmi módosítást nem tartok szükségesnek rajtuk. Az akkori idők társadalmi-gazdasági hátterére azonban célszerűnek tartom néhány utalást tenni ebben a Bevezetőben, mert a mai fiatalabb nemzedékek ma már aligha értik, hogy akkor miért ezekről a kérdésekről, vagy miért éppen így polemizáltunk, hiszen ma már egészen más kérdések izgatnak, foglalkoztatnak bennünket. Hála Istennek! Őszintén bevallom, hogy én ezekkel az írásaimmal egyáltalán nem akartam az akkor fennálló társadalmi-politikai rendszerrel konfrontálódni, mert ez annyira értelmetlen lett volna és az Alföld ügyét egy jottányival sem vitte volna előbbre. Az akkori pártállam területi politikája, ugyanis annyira más, annyira testidegen volt az Alföld számára, hogy semmi értelmét sem láttam ennek a bírálatnak. Én egyszerűen csak a tények közlésére szorítkoztam, a megjelent statisztikai évkönyvek adatait, az ún. kemény igazságokat" faggattam és azt mondtam, hogyha a dolgok így állnak, akkor a logika szabályai szerint joggal merül fel a kérdés, hogy vajon jól van-e ez így? Vagy a logika törvényszerűségei szerint valahogy másképpen kellene legyenek. így el tudtam kerülni, hogy kutatásaimat még idő előtt rendszer ellenesnek" minősítsék és megakadályozzák, annak ellenére, hogy soha sem rejtettem véka alá, hogy a vidék pártján" állok. így sohasem vádoltak meg az akkor annyira szokásos narodnyiksággal, mert a dolgokat nem érzelmileg, hangulatilag, ún. paraszti nosztalgiával próbáltam megközelíteni, hanem a maga száraz, reális valóságában. A parasztromantika sohasem élt bennem, mert bár sokat megfordultam közöttük, hiszen sok falusi rokonunk volt Erdélyben, de az én családom már a harmadik generáció óta városi polgárcsaládnak számított.De hogy is kezdődött?Az Alföld-kutatáshoz tehát engem nem a paraszt-romantika vezetett, de nem is hűvös kívülállóként katedra szociológus"-ként láttam ehhez a munkához. Magam is a vidéki, alföldi mezővárosi emberek életét éltem, miután a közgazdasági egyetem elvégzése után nemsokára Ceglédre kerültem dolgozni. Pontosan 1958. október 6-án - a tizenhárom aradi vértanú gyásznapján, - amikor a pesti vonatról leszállva egy nyári zápor"-nak beillő felhőszakadás fogadott itt engem, amit sohasem felejtek el. Ha ekkor egész véletlenszerűen nem Ceglédre kerülök dolgozni, talán sohasem sem lett volna5