Állandóság a változásban [antikvár]

Bevezetőül Az (emberi) életnek megvannak a maga határai Aminek pedig nincsen határa, az a tudás (cs'i). A külvilág dolgait (wu) követni bizony nagyon nehéz, De alaptermészetünkre (szing) támaszkodva könnyű lesz. Meredten állok, mint forrás vizében a szikla, ízlelgetve az irodalmi művek írásjegyeit (wen c'ö. Ha az irodalom (wen) valóban „hordozza a szívet", Akkor az én szívemnek van min nyugodnia" (Liu Hie — idézi Tőkei Ferenc Műfajelmélet Kínában a III-VI. században című művében) Az olvasó kezében tartott kötet két írásában is olvashatunk szép, személyes sorokat arról, hogy saját nemzedékének tagjaira miképpen hatott Tó'kei Ferenc megjelenése a magyar szellemi életben. Engedtessék meg hát e személyes emlékezés a szerkesztőknek is. Az állandó kisebbségi érzéssel megvert, vigyázó szemeit folyton máshová vető magyar szellemi életre jellemző tény, hogy a mi nemzedékünk figyelmét egy ma már jószerint elfeledett francia szerző könyve hívta fel Tőkei Ferenc személyére. Roger Garaudy A kínaikérdés című könyvében „alapvető munkát" közzétett „magyar Kína-szakértőként" hivatkozik a könyv megjelenésekor 38 éves Tőkei Ferencre, és hosszú passzust idéz meghatározó fontosságúnak tartott Az „ázsiai termelési mód" kérdéséhez című munkájából.1 Minthogy a szellemi hatások áramlására akkor is, azóta is az ellenkező irány volt a jellemző, ez éppen elég volt az akkori egyetemista fiataloknak, hogy felfigyeljenek: ki lehet ez a fiatal magyar tudós (ráadásul még csak nem is a könnyebben nemzet-köziesülő reáltudományok területéről), akitől nem átallanak tanulni a Nyugat gondolkodói? Az azóta eltelt évtizedekben Tőkei kitörölhetetlenül beírta a nevét a történetfilozófia és a sinológia históriájába. A fiatal korában már köré szerveződő legenda egy másik eleme az volt, hogy Tőkei az említett egyetemista köztudatban mint igen jelentős ellenzéki gondolkodó jelent meg. Egy fiatalember, aki ebben az időben Tőkei lelkes tanítványának vallotta magát, még lelkesebben számolt be arról a hatvanas évek végén szokásos, titokzatosan bennfentes suttogással előadott meggyőződéséről, hogy a Mester rendőri megfigyelés alatt áll. Ma, amikor oly sokan bizonygatják, hogy már Ádám és Éva kora óta R. Garaudy, A kínai kérdés. Ford. várkony T.—józsa P. Bp., Kossuth, 1968:38.