Arannyal írt történelem [antikvár]

Angéla 2003 Tudtam, hogy egyszer beköltözöm apám életébe. Az illatába, a bútorai, a festményei közé. Látnom kell magam abban a tükörben, amely előtt naponta megborotválkozott, majd magára húzta az elnyűhetetlen öltönyét. Ebben még van anyag, ennek még van tétje - mondta mindig. Hajtott a kíváncsiság, hogy áttúrhassam a fiókjait: vajon milyen titkokat őriz a múltjából, mi az, amit elhallgatott előlünk? Ha csupán egy darab papírt vagy egy egyszerű tárgyat találok, már az is segít. Meg akartam ismerni a saját múltamat. Tizennégy éves voltam, amikor elindult velünk a Magyar Nemzeti Bank aranyvonata egy kis, osztrák faluba, Spital am Pyhrnbe. Már a végéhez közeledett a második világháború. Bombázások, harcok közepette haladtunk, és csak sejteni lehetett, hogy a németeknek befellegzett. Mindenki fitogtatta az erejét. En meg féltem. Rettegtem a szovjetektől, a náciktól Fáztam a mínusz huszonöt fokos hidegben, elveszett minden komfort, ami addig körbevett. Aztán hirtelen