Atomkorkép [antikvár]

Lapélek kissé foltosak.
"Atomenergia" - egy szó, egy fogalom, amely 60 éve megosztja a közvéleményt, még a békés célú alkalmazása, a társadalmi jólétet segítő felhasználása is ellentmondásokkal terhes. A nukleáris ipar bölcsőjénél olyan lángelmék bábáskodtak mint Wigner Jenő, Szilárd Leó és Teller Ede, Magyarország mégis meglehetősen későn, 1983-ban helyezte üzembe az első és ez ideig egyetlen atomerőművét. A paksi nukleáris létesítmény több mint 20 éves, s a tervek szerint még legalább negyenszázadig fogja szolgálni a villamosenergia-ellátást. Az erőmű létesítéséről, üzemeltetéséről számos könyv és írás jelent meg, történetét rendszeres éves kiadványok tartalmazzák. Egyetlen fehér folt maradt, az 1960-as, 70-es évek ellentmondásos világa, amikor a magyar atomerőmű létesítésével kapcsolatos döntések születtek, illetve szakadatlanul módosultak. Végre ez a korszak is feldolgozásra került, s a körkép teljessé vált. Szabó Benjamin fiatal mérnökként ott volt az első lépéseknél, később a "nagy mű" létrehozását miniszteri biztosként, erőműigazgatóként, majd kormánybiztosként irányította. Személyes élményekkel fűszerezett, kronologikus tényrögzítő összeállítása bepillantást enged a volt keleti tömbön belüli politikai, gazdaságpolitikai alkukba, a korszak döntési mechanizmusaiba. Visszaemlékezéseit titkosnak minősített, s eddig még széleskörűen nyilvánosságra nem hozott dokumentumokkal hitelesíti. A könyv érdekfeszítő olvasmány, a paksi atomerőmű létesítési folyamatán keresztül széleskörű rálátást biztosít a szocialista gazdaságirányítás rendszerére. A szerző egyúttal emléket állít azoknak a kiváló szakembereknek, tudósoknak, mérnököknek, gazdaságpolitikusoknak, építő- és szerelőmunkásoknak, irányítóknak és szervezőknek, akik Magyarország újkori történetének legnagyobb ipari beruházását sikeresen megvalósították.