Bővebb ismertető
Amikor az első világháború utáni Angliáról - akár történeti munkákban, akár publicisztikai írásokban, nyilatkozatokban, önéletrajzokban vagy naplókban, - szó esik, valamennyi esetben visszatérő elemként találkozunk azzal a korszakot elválasztó fogalommal, hogy a kérdéses események az általános sztrájk előtt vagy után történtek-e. Annak a ritka esetnek lehetünk tanúi, amikor a nyugati akadémiai történetírásban is a munkásmozgalom egy eseménye lett korszakhatárrá, méghozzá olyan országban, mint Anglia.Az 1914-es háború előtti Anglia társadalmi-politikai problémáit a great unrest" (nagy nyugtalanság) címszó alatt szokás összefogni. E közös fejléc alatt összevonják a szociális-munkásmozgalmat, a nagy sztrájkokat, a szindikalizmus térhódítását, a nők harcát egyenjogúságukért, az ír szabadságmozgalmat, a liberálisok és toryk ellentétét. Ezekben az években az ország állandó politikai megrázkódtatásokat élt át és voltak pillanatok, amikor a polgárháború szélére sodródott. A nagy nyugtalanság" folyamatát az első világháború évei átmenetileg megszakították, de csak ezért, hogy 1917-től kezdve a nemzetközi forradalmi hullámtól újabb lendületet kapva még jobban áthassa az egész angol társadalmat. A társadalom nyugtalansága ezekben az években nem sajátos angol jelenség. Az imperializmus korszakába lépve mindenütt kiéleződtek a kapitalizmus ellentmondásai. Ezek közül hármat szokás, az elsők között említeni: a munka és a tőke, a gyarmatok és gyarmatosítók, végül az imperialista nagyhatalmak egymás közötti ellentétét. Első pillantásra szembetűnik, hogy ezeknek az ellentmondásoknak Angliában nagyobb a jelentőségük, mint másutt. Anglia a világ első és legnagyobb gyarmatosítója, a gazdasági fejlődés először itt ért el olyan szintet, hogy a proletariátus tette ki a lakosság létszámának több, mint felét. A nagyhatalmak közötti feszültség kiélezésében szintén vezető szerepet játszott, és a világ bármely pontján végbemenő változások közvetlenül kedveztek vagy veszélyeztették a világbirodalom érdekeit.