Az agrár-ipari szféra vállalati kapcsolati rendszerei [antikvár]

A valódi vállalatként működő gazdasági egységek közötti kapcsolatokat az áru-pénz viszonyok közvetítik a szocializmusban is. Jó ideig a fejlődést az jellemezte, hogy csak fokozatosan - nem ritkán inkább átmeneti engedménynek" tekintve - nyílhatott lehetőség az árukapcsolatok kibontakozására. Amíg e kapcsolatok kellően ki nem bontakozhattak, addig a vállalatok közötti kapcsolatok is főleg központilag szervezettek és előírtak lehettek, melyek így nem mindig felelhettek meg az egyes gazdálkodók érdekeinek. Valójában a vállalati kapcsolatok akkor lehetnek igazán hatékonyak, ha azok vállalati érdekek alapján választott és fenntartott kapcsolatok. E tekintetben is jelentős - de korántsem ellentmondásoktól mentes - előrelépést hozott a gazdasági mechanizmus másfél évtizede elindult átfogó reformja. A vállalatok piaci kapcsolatainak növekvő szerepe különösen érvényes a mezőgazdaságra és környezetére, melyet a továbbiakban agráripari szférának nevezek (nevezhető egyébként agrár-központú intézményi rendszernek is). Élelmiszer-termelésünk további fejlődésében fokozott erővel vetődik fel a dinamikusan változó külföldi és belföldi kereslethez való