Az akkreditívügylet alapjai [antikvár]

E mű közvetlen indítéka "Az okmányos meghitelezésekre vonatkozó egységes szabályok és szokványok" (Akkreditívszabályzat) 1983. évi módosításának 1984. október 10-i hatálybalépése volt. Célszerűnek látszott idejekorán áttekintést adni arról, hogy a reformnak milyen kihatásai várhatók az akkreditívügylet gyakorlatára. A gyakorlatnak egy áttekintés iránti igénye abban is megmutatkozik, hogy a kiadó most már a 3. kiadást bocsátja útjára. Az új Akkreditívszabályzat időközben eredményesen kiállta a próbát. Ez vonatkozik különösen a szállítási okmányok elfogadhatóságának újraszabályozására (lásd az Akkreditívszabályzat 25. és köv. cikkeit). Habár így az Akkreditívszabályzat új szövegváltozatának alkalmazása nem jár nehézségekkel, mégis van értelme rámutatni, hogy mi volt annak az 1983. évi felülvizsgálatnak az indítéka, amely messze meghaladta az összes korábbi reformok terjedelmét és majdnem egy cikket sem vett át változatlanul. Bár a szabályok nem mindegyik újraszövegezése jelent egyúttal lényeges változtatást. A következő címszavai elősegítik az 1983. évi felülvizsgálat során történt módosítások helyes elrendezését.Tisztán alakszerűen meg kell állapítani, hogy az 1983. évi Akkreditívszabályzat 55 cikkre bővült, míg az 1974. évi Akkreditívszabályzat még 47 cikkel megelégedett. Ennek két oka van: Egyrészt az 1974. évi Akkreditívszabályzat Bevezetőjében szereplő korábbi "Általános szabályok és fogalommeghatározások"-at az 1983. évi felülvizsgálat során történt újraszövegezésben önálló cikként dolgozták be azzal a szándékkal, hogy ezeknek a szabályoknak és alapfogalmaknak a pusztán programszerű jelentőségen felül nagyobb figyelmet biztosítsanak a gyakorlatban; másrészt az újraszövegezés alkalmával egyes cikkeket - így pl. az egyes akkreditívfajták közötti megkülönböztetésre vonatkozólag - pontosabban, de egyúttal sokkal részletesebben szövegeztek meg.