Az Államvédelmi Hatóság [antikvár]

Az olvasó egy rémregényt tart a kezében, de az ÁVH által elkövetett rémtetteknek csupán egy kis részét találja itt, aminek több okát is megemlíthetjük. Az egyik ok, a helyszűke, a másik az, hogy a bűnök egy részét csak elbeszélésekből ismerjük. Százak tűntek el a 12 év alatt és senki nem tudja, hogy mi történt velük, hol nyugszanak, okmány, peranyag nincs róluk. sok vizsgálati és peranyag eltűnt az ÁVH kezén, az égetőkben és a zúzdákban. A legfőbb ok mégis az, hogy egyetlen kötetben nem lehet megírni még vázlatosan sem Péterék rémtetteit, melyeket önállóan vagy az MKP vezetőinek utasítására hajtottak végre. Magyarország ezeregyszáz éves története során egyetlen szervezet sem vívott ki olyan ellenszenvet, gyűlöletet a lakosságból, mint az ÁVH. Bátran mondhatjuk, hogy senki nem szerette, de mindenki félte őket, amit Péterék szeretetnek, bizalomnak hittek. Hogy is lehetett volna szeretni az 1945-ös sunyi, mindenkiben ellenséget látó és a verésre, gyilkolásra minden pillanatban kész, civil ruhás nyomozókat, akik verték és gyilkolták a lakosságot, akiknek mindenki ellensége volt? Ugyanezek az emberek az 1940-es évek végére aranygombos, rájuk szabott egyenruhákban feszítve, sapkájukon óriási ötágú vöröscsillaggal járták az országot és puszta megjelenésüktől megrémült a falu minden lakója. Besúgóik ott voltak mindenütt. Az ÁVH valósággal rátelepedett az országra. Nem lehetett itt szólni, véleményt nyilvánítani, de tenni sem, hiszen a kiváló tanuló, az élenjáró dolgozó éppen az eredményei árán "akart bejutni" a pártba, hogy ott romboljon. Ezek vázlatos megírását vettem tervbe. Szeretném, ha az ÁVH bűneinek e vázlatos bemutatása útján sikerülne érzékeltetnem az olvasóval az akkori valóságot.