Az álláskeresés enciklopédiája [antikvár]

Előszó A minap egy öt esztendeje végzett, kedves, tehetséges hallgatóm, ald mind ez ideig sikeresen vezette maga alapította kft.-jét egy vidéki megyeszékhelyen, megmutatta nekem pályázatát, amelyet egy pénzintézetnek a megyéjében megnyitandó fiókfőnöki állására írt. A pályázat, a majdani fiók üzleti terve, telis-tele volt jó gondolatokkal - és meUéütésekkei. Az utóbbialoról csak az tudhatta, hogy nem helyesírási hibák, aki a jelöltet alaposan ismerte. S mikor kissé kin}Tált pulóverében, nyitott gallérosan s keserűen megkérdezte, vajon miért nem nyerte meg a pályázatot, hirtelen intuícióval megkérdeztem tőle, milyen öltözetben jelent meg a meghallgatáson. S mikor meglepetten azt válaszolta, hogjr ligy, ahogyr most előttem áU, csak azt tudtam válaszolni, hog)' a „külalak" dupla elhanyagolása, hog;' úgj? mondjam szövegben és szövetben, túl sok volt a taszító vonásokból egy olyan „céh"-ben, amelynek fontos vonása, hogy - egjrébként joggal - ad a formák betartására. Hajlandó eg}^ újoncot szakmaüag képezni, de nem váUalja azt, hogy pótolja a „gj'erekszobát". A jólneveltséget és gondosságot adottnak veszi, mert feltételezi, hogy a pályázó a legjobb oldaláról akar bemutatkozni, s ha a fellépésében és fogalmazásában a pongyolaság a legjobb oldala, müyen lesz a munkában, különösen példát mutatni hivatott főnökként? S ha nincs benne empátia az új munkaterületével szemben, akkor mennyire mdja majd beleképzelni magát ügj^felek és koUé-gák gondolatvüágába? Eg)' tehetséges ember tehát egy üyen kis buktatónál elbotlott, s nemcsak mo-dorbéü okok miatt, hanem mert nagy valószínűséggel nem az adott szerepkörben, egy intézmény képviseletében és részlegének vezetésében tehetséges. Valószínűleg „back-office" emberként, az ügyfelekkel nem érintkező, koncepcionális szakértőként tudna kibontakozni. Ha tadatában lett volna annak, hogjr az embernek áUáskereséskor, állásválasztáskor elsősorban önmagával és a neki megfelelő vonzó áUással kell tisztában lennie, másként járt volna el. Ha bölcs, akkor más típusií áUást pályázott volna meg, vagy feltette volna magának a kérdést; tudok-e olyanná válni, amilyen munkaerőt az üyen áUás megkövetel? Ha nem bölcs, megpróbált volna egy rövid időre erőszakot tenni magán. Csakhogy eg)' pozíciót nemcsak megszerezni nehéz, hanem megtartani is. A karrier röppályához hasonKtható, amelyhez a jó pozíció a küövő-állás. Aztán a belső „program" és a gravitáció, a közegellenállás dönti el, hogy megvalósul-e a cél. Ezeket a fontos tudnivalókat, magatartási szabályokat, eljárásokat tudatosítja kitűnően Pintér Zsolt könj've; olyan szerző műve, aki saját közvetítői, fejvadászi tevékenységéből, munkáltatókkal és munkaváUalókkal való érintkezésének sikereiből és kudarcaiból vonja le azokat a praktikus következtetéseket, amelyek nélkül nem lehet karriert csinálni, ám amelyek még nem garantálhatják a sikert. Az utóbbihoz kitartó, megbízható munka, jó teljesítmény és nem is kis adag szerencse kell. A szerencsére azonban fel keU készülni, élni keU tudni vele, s ez megtanulható. Dr. Bácskai Tamás, egj^etemi tanár