Az állóeszköz-használati díj alkalmazásának kérdései [antikvár]

A gazdálkodás megjavítása azokon a területeken, ahol az állam és a vállalat szerepe szinte elválaszthatatlanul összefonódik, különösen nehéz. Ilyen az állóeszközgazdálkodás is: a termelést alapvetően meghatározó állóalapok létesítését, a termelés főbb mutatóit nyilvánvalóan a szocialista állam egészének érdekeit kifejező "központi akarat"-nak kell megszabnia, a beruházások kezdeményezésében, a gondos és tervszerű lebonyolításban, a kapacitások kedvező kihasználásában viszont nélkülözhetetlen a vállalatok jó munkája. Ha az ösztönzést itt fejleszteni kívánjuk, elsősorban az állam és az állami vállalatok érdekes és sokrétű kapcsolatát kell szem előtt tartanunk. Így kerülünk szembe mindjárt a kérdés felvetésekor az állam és a termelő egységek kapcsolatának legátfogóbb formájával, a termékek árával.Az ár kategóriája a szocializmusban és a szocializmus építése során rendkívül fontos szerepet tölt be. Alapvető funkcióit tekintve az ár - s a vele összefüggő önköltség - a munkaráfordítások számbavételének (ellenőrzésének) és a gazdasági kalkulációnak, azaz a társadalmi tisztánlátásnak, továbbá az anyagi ösztönzésnek, végül a nemzeti jövedelem elosztásának eszköze. Az árnak, a szocialista árrendszernek ezzel a nagyon általános, sokrétű szerepével és a szocialista árelmélet sok tisztázatlan kérdésével függ össze az a rendkívül élénk vita, amely a szocialista országokban az árelmélet és az árpolitika körül most már hosszú évek óta zajlik.