Az ásványi nyersanyagforrások felhasználási hatékonysága javításának gazdasági és társadalmi problémái [antikvár]

ELŐSZÓ A probléma, amelynek könyvünket szenteltük, mind a Szovjetunióban, mind Magyarországon hosszú évek óta igen nagy tudományos erőket mozgat Az ásványvagyon társadalmi-gazdasági értékeléséről és hatékony felhasználásáról van szó. Arról, hogy mit érnek az ásványi kincsek, mint természeti javak? Felruházhatjuk-e pénzben kifejezett értékkel a föld mélyében rejlő ásványkincseket, még ha azok nem is emberi munka gyümölcsei? Milyen legyen a véges természeti erőforrások kimerítésének ésszerű stratégiája, helyes-e például e-lőbb igénybe venni a javát, noha ez esetleg sérti az eljövendő nemzedékek érdekeit? E problémakör színvonalas megoldásában elért eredményekben igen nagy részük van a Szovjetunió és Magyarország tudományos iskoláinak, így a munkában hosszú ideje részt vevő vezető szakértőik is méltó partnerei egymásnak. Különösen jelentős, hogy az ásványvagyon gazdasági értékeléséről alkotott módszertani felfogásuk lényegében azonos. Ugyanakkor a két ország számos adottságában mutatkozó objektív különbözőségek mindkét országbanfelvetnek fontos és sajátos megoldást igénylő részkérdéseket. Tehát sem a probléma, sem a kidolgozásban részt vevő partnerek kiválasztása nem tekinthető véletlennek. Ez a monográfia a szovjet Népgazdasági Akadémiát és a magyar Központi Bányászati Fejlesztési Intézetet, továbbá mindkét ország számos más szervezetét képviselő szakértő csoport közös munkájának gyümölcse. A monográfiát a Szovjetunióban és Magyarországon orosz, illetőleg magyar nyelven gyakorlatilag teljes terjedelmében kiadják. A Szovjetúniö és Magyarország területük nagysága, ásványvagyonuk mennyiségi és minőségi differenciáltsága, valamint a külkereskedelmi kapcsolatok népgazdasági szerepe tekintetében jelentősen eltérnek egymástól. Ennek megfelelően a bányászati ágazatok tervezési és irányítási módszerei is eltérőek. A Szovjetúnió óriási méretei, továbbá tüzelőanyag és energetikai rendszerének tagoltsága például olyan kérdéseket helyez előtérbe, amelyek Magyarországon fel sem merülnek. Ugyanakkor Magyarország kevésbé gazdag és nem olyan kiváló minőségű ásványvagyona arra készteti az ország szakértőit, hogy ezeket a nyersanyag--forrásokat különösen nagy gonddal értékeljék. Az ásványi nyersanyag-komplexumokban fontos szerephez jutnak a nemzetközi szocialista integráció kérdései. Ezeknek a jelen problémára vonatkozó — összességükben egységes, de részleteikben annyira különböző — tudományos szempontoknak az egyeztetett kidolgozása kölcsönösen hasznos és egymást kiegészítő munkamegosztást jelent, amely mind a tudományos, mind a gyakorlati kapcsolatokban gyümölcsöző. A monográfiában felvetett probléma általános, súlya az idő múlásával nem csökken, és a népgazdaság fejlesztésének számos alapvető szempontját érinti. Fokozottan érvényes ez a belátható jövőre, amikor az emberiség növekvő ásványi nyersanyag-szükségleteinek kielégítését a legértékesebb vagyonok kimerülése egyre érzékenyebben érinti. A probléma elválaszthatatlanul összefügg az ásványvagyonnak azzal a különleges sajátosságával, hogy nem új- 13