Az EBESZ szerepe az európai biztonsági rendszerben [antikvár]

A jelen tanulmány célja az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) bemutatása. Röviden vázolja a teljes európai kontinensre kiterjedő nemzetközi összefogás gondolatát, a gondolat fejlődését és megvalósulását. A megvalósulás, a helsinki folyamat beindulása és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) létrehozása azonban tulajdonképpen csak kezdőpontját jelenti az írásnak. Az EBEÉ-EBESZ ma már több mint negyed százados múltra tekint vissza. Természetes, hogy a hetvenes évek közepén a kelet-nyugati párbeszéd alapvető fórumaként beindított folyamat az idők során rengeteget változott, mire elérte jelenlegi formáját. A kétpólusú világrend megszűnésével jellegéből fakadóan először és talán legnagyobb súllyal ebben a szervezetben jelentkezett az útkeresési kényszer, ezt a szervezetet érte - részben jogosan, részben indokolatlanul - a legtöbb és leghevesebb bírálat. Az elmúlt évtizedben a szervezet sikeresen alkalmazkodott a hidegháború utáni európai biztonságpolitikai átrendeződéshez, alapelveinek és képességeinek megfelelően illeszkedett be a formálódó európai biztonságpolitikai architektúrába. Az ezredforduló, vagy a nem oly rég ünnepelt negyed százados fennállás természetesen csábít az eddigi mérleg megvonására, de a folyamatokat, illetve a folyamatos átalakulást egyetlen jubileum vagy millennium sem törheti meg. a történeti távlatokat felvillantó, de a jelenre összpontosító mérleg tulajdonképpen pillanatfelvétel. A szervezet a hidegháborút követő időszakban a válságkezelést tekinti fő feladatának, ebből kifolyólag maga is együtt változik az európai kontinens folyamatosan átalakuló válságkezelést tekinti fő feladatának, ebből kifolyólag maga is együtt változik az európai kontinens folyamatosan átalakuló válságövezeti térképével.