Az európai konstrukció [antikvár]

1945-ben a világ vezetői San Franciscóban abban a reményben írták alá az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapdokumentumát, hogy a nemzetközi élet és kormányzás új korszaka kezdődik. A hidegháború nem váltotta ugyan teljesen valóra, de nem is ásta alá teljesen ezt a reményt. A világ elkerülte a III. világháborút. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti megállapodás (ami az amerikaiak gazdasági hegemóniáján alapult), valamint a sikeresen megindult nyugateurópai gazdasági és politikai integráció garantálta, hogy európai földön nem robban ki újabb nemzetközi fegyveres konfliktus. Háborúkat elsősorban ideológiai alapokon az ún. Harmadik Világ térségeiben vívtak a szuperhatalmak nyílt vagy közvetett támogatásával.1 Ezek a háborúk emlékeztettek az Orwell által leírt háborúra; nem szolgáltak más célt, mint a szuperhatalmak közötti erőviszonyok állandó újraértékelését. Ugyanakkor ugyanezek a szuperhatalmak garantálták a helyi háborúk helyi keretek között tartását. Amikor a hidegháború 1989-ben véget ért, a világ alárendelt, elmaradott és konfliktusok által súlyosan veszélyeztetett térségeiben is megnyílt az út a demokratizálódás és a gazdasági átalakulás folytatása előtt. Felcsillant annak a lehetősége, hogy a világot érintő egy sor fontos kérdésben - multilaterális alapon - egyetértés és kölcsönös elkötelezettség alakulhat ki. A most már egyre kevésbé csak katonai értelemben vett biztonság, emberi jogok, egyenlő esélyek, demokratizálódás, fenntartható fejlődés, humanitárius akciók szlogenekből hirtelen globális érvényű fogalmakká váltak. És bár egyre növekvő mértékben használták őket az alapvetően már nem ideológiailag megosztott világ államai és helyi társadalmai, értelmezésük és az alkalmazásukkal kapcsolatos elvárások és interpretációk igencsak eltérő, gyakran ellentétes képet mutatnak. Ez az önkényességet sem kizáró sokféle értelmezés az egyik összetevője és alkotóeleme az ezredforduló törékeny világállapotának. Miközben a globális kormányzás hatékony formáinak kialakulása még várat magára, a világ az interdepedencia magas fokára jutott.