Az Európai Közösség és Magyarország az 1990-es évek közepén [antikvár]

A 20. század gazdaságtörténetének egyik fő sajátossága a nemzetállamok gazdaságainak összefonódása, egyesítésük folyamatának megindulása. Ez az irányzat legkorábban a két világháborút megszenvedett Európában bontakozott ki s haladt előre, fokozatosan kiterjedve a gazdaságon kívüli területekre is. A szovjet rendszer összeomlásával, századunk utolsó évtizedében nyílt mód arra, hogy megkezdődhessék a korábbi szovjet érdekszférába tartozó kelet-közép-európai országoknak az addig csak - politikai értelemben vett - nyugat-európai integrációs folyamathoz való társulása is. Az európai integráció központja az Európai Közösség (EK). Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) az előbbivel ma már közös Európai Gazdasági Térséget (EGT) alkot, miközben az EFTA-tagok többségével az EK-hoz való csatlakozásukat célzó tárgyalások is megindultak. A közép-európai országok (közöttük Magyarország) társultak az EK-hoz, azzal a szándékkal, hogy mielőbb tagjává válhassanak. Mint ebben a kötetben is olvasható, nemcsak a demokratikus jogállamra, a piacgazdaságra áttérő Magyarország van változóban, hanem a közös piacon túlmutató, Európai Unióra (EU) törekvő EK is. Mint a történelmi átalakulások általában, ez utóbbi sem tekinthető egyenes vonalúnak; napjainkban éppen a világgazdasági recesszió akadályozza az EU megteremtésére vonatkozó program egyes szakaszaira kitűzött határidők megtartását. Ugyanakkor az EK eddigi története bizonyítja, hogy az integráció képes a válságok leküzdésére, és - ha nem is az igényelt gyors ütemben, s nem is a kitűzött egyenes útvonalon - előre halad a céljaihoz vezető, esetenként kanyargós ösvényeken.