Az olajháború frontján [antikvár]

Az olaj a legrégibb nyersanyagok egyike, már az ókorban is ismerték. A középkorban az olajjal "működő" görögtűz rettenetes fegyver volt. Mint az ipari termelés fontos nyersanyaga azonban csak azóta ismert, amióta 1859-ben a pennsylvaniai Titusville-ben sikerült az első olajfúrás. Ezzel indult világhódító útjára a kőolaj, és századunk elejére már a legfontosabb nyersanyagok sorába került. Térhódítására csak egyetlen adat: 1937-ben a világ energiaforrásai közül még csak 20 százalék volt az olaj, a szén 72 százalékos részesedésével szemben, 1970-ben már túlhaladta az 50 százalékot, míg a szén aránya harmadára csökkent. Az imperialista országok nagy harcokat vívtak az olajért, az abból eredő hatalmas haszonért. A gyarmati rendszer felbomlásával azonban az olaj már nem elsősorban az imperialista országok, a gigászi monopóliumok egymás közti harcának az alapja, hanem újabb ellentétek forrása lett. Az elmúlt két évtized olajcsatáiban már a neokoloniagyarmatokkal, a gazdasági érdekeiket mind világosabban felismerő és mind tudatosabban védelmező fejlődő országokkal.